Platthy József az egyetlen olimpiai érmesünk lovaglásban
Huszonhat évvel ezelőtt 1990. december 22-én hunyt el kilencven éves korában Platthy József, aki az 1936-os berlini olimpián nehéz vadászugratásban bronzérmet nyert.
Az 1936-ban, Berlinben megszerezett olimpiai bronzérme
Nagypalugyai és túróczdivéki Platthy József, akit a lovas társadalomban mindenki „Zsiga bácsiként” ismert, a Nógrád megyei Karancskeszin született 1900. december 17-én. Losoncon és Salgótarjánban járt középiskolába, majd a pécsi és nagyváradi hadapród iskolában tanult. Érettségi után a Ludovika Akadémiára került, ahol 1920-ban hadnaggyá avatták. 1927 és 1929 között lovaglótanári képzésen vett részt.
Már hatéves korában szőrén ülte meg a lovat és egész élete elválaszthatatlan volt a lovaktól és a lovaglástól. 1923-ban vett részt először nyilvános díjugrató versenyen. 1931-ben Salzburgban tagja volt a Nemzetek Díját először megnyert magyar csapatnak. Három év múlva Aachenben két első helyével és 14 helyezésével a torna legeredményesebb lovasaként képviselte hazánkat. 1934 és 1941 között nyolcszor lett első díjugratásban az országos bajnokságon. 1930-tól volt Örkénytáborban az olimpiai osztály (a válogatott keret) tagja.
Platthy József, itt már katonatisztként
Az 1936-os berlini olimpián Sellő nevű lován a nehéz vadászugratásban indult. 18 ország 54 lovasa között 8 hibaponttal hármas holtversenyben a harmadik legjobb eredményt érte el. A holtversenyt eldöntő összevetésben hibátlan lovaglással a legjobb időt érte el és így övé lett a bronzérem. Az olimpia után számos elismerésben részesült. Ezek közül megemlítjük, hogy ő vehette át elsőként az 1937-ben alapított Lovas Erényekért emlékérmet.
Sellő Gömbös Gyula miniszterelnök lova volt. Az olimpia után eladták egy Passmann nevű holland úrlovasnak. A háború után a ló 1945 júliusában elpusztult, Hüttenberg futballpályáján kanizsai tüzérek földelték el.
Platthy 1942-43-ban az orosz fronton szolgált, 1944 augusztusában alezredessé léptették elő. 1945-46-ban Ausztriában angol hadifogságba került. Hazatérése után rövidesen elbocsátották a honvédségtől. Dolgozott lakatosinasként, volt szerelő a Redőnygyárban, majd 1953-ban visszakerült a lovak mellé. Edzőként Bőszénfán, Kisbéren és Alagon dolgozott, a nyolcvanas években belovagló volt a Tattersallban. Pályafutása során több mint száz hazai és 17 nemzetközi verseny győztese volt. Még közel kilencven évesen is felült a lovára. Budapesten hunyt el kilencvenedik születésnapja után néhány nappal, 1990. december 22-én. Szülőfalujában, Karancskeszin a családi sírboltba helyezték el hamvait.
Emlékét számos formában őrzi az utókor. 1991-ben a Nemzeti Lovardában avatták fel Domonkos Béla szobrászművész által készített mellszobrát, az avató beszédet Balczó András tartotta. 1994 júniusában posztumusz ezredessé léptették elő. Olimpiai bronzérme és egyéb ereklyéi Sárváron a Nádasdy Ferenc Múzeumban látható. Táborfalván a Helyőrségi Klubban emléktábla őrzi emlékét, a Bajtársi Egyesületnek ő a névadója. 2006-ban Somoskőújfalun róla nevezték el a Lovasstadiont, valamint obeliszket is állítottak a tiszteletére. 2010. december 17-én Karancskesziben róla nevezték el az iskolát, az iskola falán emléktábla, a falu központjában kopjafa őrzi emlékét.
(Dr. Hencsei Pál)