Prlainovics Kásás Tamást tartja minden idők legjobb pólósának

Shares

vízilabda_Prlijanovics, MTI

Nagy valószínűséggel Andrija Prlainovics (Fotó: MTI) az egyetlen vízilabdázója a világnak, aki öt ország színeiben is nyert már bajnoki címet.

Ehhez képest már szinte csak mellékes körülmény, hogy Andrija Prlainovicsot, a Szolnoki Dózsa-Közgép olimpiai arany- és kétszeres bronzérmes klasszisát, a világ 2012-ben hivatalosan is legjobb pólósát hazájában, Szerbiában ugyanabban az évben az év sportolójának választották – valamennyi sportágat figyelembe véve.

A harmincéves klasszissal a Bajnokok Ligája jövő héten esedékes hatos döntőjére, a budapesti Final Sixre hangolva beszélgettünk.

– Friss még az élmény, a magyar bajnoki döntő harmadik meccsén négy gólt lőtt az Egernek. Milyen érzés az, amikor a másik oldalon Milos Csuk és Braniszlav Mitrovics személyében két olimpiai bajnok honfitársa a szenvedő alany?
– Mondjuk azt, hogy különös. De valamennyien profik vagyunk, olyankor nem számít a válogatott, csak a Szolnok vagy az Eger. Az a fontos, hogy tiszteljük egymást, és ez meg is van. Egyébként a riói bajnokcsapatunk több mint a fele, hat vízilabdázó a magyar OB I-ben játszik. Ez most vitathatatlanul a világ legerősebb bajnoksága.

– A brazilról nem jelenthető ki ugyanez, ám ön brazil bajnoknak is mondhatja magát. Hogy is van ez?
– Úgy, hogy 2010-ben szóltak a Fluminensétől, két hét alatt lemegy a brazil bajnokság, nem volna-e kedvem beszállni hozzájuk. Volt kedvem, és meg is nyertük a tornát a riói klubbal. Nagyszerűen éreztem magam, egy kis pénzt is kerestem, s így jött be ötödiknek – illetve időrendben harmadiknak – a Szerbia és Montenegró-i, a szerb, az olasz és a magyar mellé a brazil bajnoki cím is. Nem akármilyen élmény volt, amikor a 2016-os riói olimpián 6-5-re megvertek bennünket a brazilok, akik közül jó néhányan klubtársaim voltak hat évvel azelőtt a Fluminensében.

– Gondolom, sokkoló…
– Szó szerint. Kicsit szégyelltük is magunkat, a csoportban gyengélkedtünk, a görögökkel és önökkel, magyarokkal is csak döntetlent játszottunk, éppen hogy továbbjutottunk. Utólag már bevallhatnám, hogy nem vettük komolyan a csoportmeccseket, de ez nem lenne igaz. Két héten keresztül képtelenség egyfolytában magas szinten pólózni. Sokat tanultunk a 2008-as és a 2012-es olimpiá­ból, ott mindkétszer az elején remekeltünk, aztán be kellett érnünk a bronzéremmel. Igaza van az önök legendás edzőjének, Kemény Dénesnek, hogy az olimpiai torna a kieséses szakasszal kezdődik.

Kemény Dénes, 440Kemény Dénes nagy tekintélynek örvend (Fotók: JochaPress.hu)

– Jól sejtem, hogy a riói aranyérmükben benne van a pekingi és a londoni bronz keserű tapasztalata is?
– Nagyon is jól! Meg kellett tanulnunk okosan beosztani az erőnket, s mi sokat tanultunk is a saját hibáinkból. Nemcsak játékban, hanem viselkedésben. A kudarcokon át vezetett az út az utóbbi három év sikersorozatához, a 2014-es és 2016-os Eb-aranyhoz, a 2015-ös világbajnoki diadalhoz, s persze a riói elsőséghez.

– 2006 óta válogatott, tizenegy év alatt kik voltak a legkeményebb ellenfelei, a legjobb játékosok, akikkel szembekerült vagy éppen együtt játszott?
– Általában az ellenfél balkezeseit fogtam, közülük Kiss Gergely termetre és tudásra is óriás, akárcsak Filip Filipovics, akivel a Pro Reccóban és a Crvena Zvezdában klubtársak is voltunk. De említhetném a horvát Miho Boskovicot, aki ugyanúgy dubrovniki születésű, mint én. Ám igazán azért érzem magam a sors kegyeltjének, mert egy évig együtt játszhattam Reccóban minden idők legjobb vízilabdázójával, Kásás Tamással.

póló_Kásás Tamás, 440Prlainovics Kásás Tamást tartja a világ legjobbjának

– Bennünket, magyarokat erősen foglalkoztat a sportág sorsa, folyton változtatásokon törjük a fejünket. És ön?
– Én is. Szívemen viselem a póló sorsát, szerintem egyértelműen nyári, szabadtéri sportággá kellene tenni, a vízilabda olyan terepre való, mint például a Margitsziget Budapesten. Jó idő, napsütés, sok szép lány – ez az a közeg, ahová való a póló, nem a zárt uszodákba. Ha ezen az úton haladunk, utolérhetjük népszerűségben, mondjuk, a kézilabdát, de a futball vagy a kosárlabda megközelítésére nincs esélyünk.

– Mit vár a Szolnoktól a Final Sixben?
– A Recco valamivel esélyesebb a többi csapatnál, de mi is odaérhetünk. Szerintem a Szolnok most nagyon jó, örülök, hogy még további két évig itt játszhatok, ennyi idő alatt meg is fogok tanulni magyarul. Jövő ilyenkor már nem angolul akarok interjút adni. Szóval, ahogy tavaly a Dubrovnik meglepetésre megnyerte a BL-t, úgy most idén mi is célba érhetünk a Duna Arénában.

(magyaridok.hu / Ch. Gáll andrás)