Puskás Ferenc: Albert Flórián egyetemi magántanár

Puskás Ferenc és Albert Flórián 1981-ben. Fotó: MTI

Kereken 56 esztendeje, 1960. október 30-án feledésre ítélt mérkőzést játszott a magyar labdarúgó-­válogatott: barátságos találkozón gyenge teljesítményt nyújtva 2:1-re kikapott Belgiumtól Brüsszelben. E nap mégis történelmi jelentőségű a magyar futball históriájában: ekkor találkozott először egymással a sportág legtöbbet emlegetett két honi klasszisa, Puskás Ferenc és Albert ­Flórián.

A csupán néhány éve publikált titkosszolgálati jelentések szerint a nagy előd, akkor már a Real Madrid ünnepelt sztárja keresetlen szavakkal illette az utódot, a későbbi „Császárt”; ám a még élő szemtanúk szerint az ügynök kissé tódított.

Egy alkalommal Puskás Ferenc 10-15 főnyi újságíró és fotóriporter kíséretében felkereste a magyar válogatottat öltözőjükben. Ez a belgák elleni mérkőzés elvesztése után volt. Üdvözölte a már régebben ismert játékosokat és bemutatkozott az újaknak. Rövid itt tartózkodása során igen említésre méltó mondatokat használt. Kijelentette, hogy a magyar csapat igen rosszul játszott, de legyenek ezzel is boldogok, mert ilyen rossz játék után is nyugodtan térhetnek nyugovóra, nem úgy, mint Nyugaton a profi játékosok. Saját jellemét, illetve játékát jellemezve kijelentette, hogy sajnos vért kell izzadnia nemcsak a mérkőzéseken, de az edzéseken is, ha felszínen akarja tartani magát. Képletesen elmondotta, hogy edzőjének mindkét kezében és szájában korbács van edzés közben” – így szól Honti Györgynek, a Magyar Labdarúgó-szövetség akkori főtitkárának a jelentése Puskás látogatásáról.

A sportvezető feljegyzése szerint a „Száguldó őrnagy” Albert Flóriánnak, akivel akkor találkozott először, külön is megfogalmazta az intelmeit ekképpen: „Ne haragudj öcsikém, hogy így szólítalak, de erre feljogosít az, hogy tíz évvel idősebb vagyok nálad és egyszer kétszer én is magamra öltöttem a válogatott mezt, de szembe köpném magam, ha úgy játszottam volna, mint te ezen a meccsen. Elmondotta, hogy volt úgy, hogy ő sem volt formában, de akkor is küzdött és legalább akart jól futballozni, belőled viszont a tudás mellett az akarat is hiányzik. Kijelentette, hogy ezzel a futballal, melyet Albert játszik, még a mindennapi kenyerét sem keresné meg a nyugati profi világban. Albert Puskás fenti megjegyzését szótlanul hallgatta végig.”

A jelentést Takács Tibor 2014-ben kiadott, Szoros emberfogás című könyvéből ismerjük, amely megdöbbentette a magyar labdarúgó-társadalmat. A magyar futball anekdotagyűjteménye roppant gazdag, Puskásról különösen azt hihettük, róla már mindent tudtunk, erre előásnak egy történetet, amelyről senki sem hallott. Érdekes módon az igazságtartalmát sem firtatták – talán kegyeleti okokból, hiszen akkor már nem csupán Puskás, hanem az öt éve, 2011-ben elhunyt Albert Flórián sem volt közöttünk. Pedig a forráskritika kézenfekvő, a szemtanúk közül ketten még élnek: Göröcs János és Berendi Pál is tagja volt az akkori magyar válogatottnak.

Sándor Károly elmagyarázta… (Fotó: JochaPress.hu)

„Puskás valóban felkereste a csapatot, ám nem a mérkőzés után, hanem az előtt, s egyedül, ez egészen biztos. Döbbent csend fogadta az öltözőben. Senki sem mert szólni, mert bár aki ismerte, mindenki szerette, odahaza a propaganda ellenségnek állította be, ezért mindenki tartott a találkozás következményétől. Sándor Csikar törte meg a hallgatást, s így szólt Puskáshoz:
– Te szemét sváb, be merted dugni a pofádat? – Mire Puskás így felelt:
– Te rohadt cigány, éppen te dumálsz?
Aztán persze összeölelkeztek, s üdvrivalgásban tört ki az egész öltöző. Felejthetetlen pillanat volt.”

Göröcs János emlékezete nem csal (Fotó: JochaPress.hu)

Göröcs „Titi” így emlékezik az eseményre. Azt is elismeri, a magyar válogatott roppant gyengén futballozott a belgák ellen, ez alól sem ő, sem Albert nem volt kivétel, szégyenkezett is emiatt Puskás előtt, aki a mérkőzés után azonban már nem jelent meg az öltözőben, azaz Albert „nem hallgathatta végig szótlanul a megjegyzését”.
„Öcsi biztosan a meccs előtt jött be hozzánk. Ez nem fedi a valóságot, ez nem hangzott el. Öcsi ezt nem mondta, és nem is mondhatta, azokban az időkben a futballisták annál sokkal jobban tisztelték egymást, nem is baráti, már-már testvéri közösséget alkottunk” – jelentette ki az érdeklődésünkre Berendi Pál, a Vasas kiválósága, aki 1956-ban mutatkozott be a válogatottban, s még játszott együtt Puskással.

Berendi Pál (Fotó: cimpa.hu)

Hogy akkor miért született meg mégis a jelentés? A hatalom két legyet ütött egy csapásra. Puskást ellenségként állította be, de a Vasast és az így Kádárt kikosarazó Albertet sem szívelte, a történet mindkettőjüket rossz fényben tünteti fel: az egyik a fennhéjazó katonaszökevény, a másik az elkényeztetett ifjú csillag.

A megfogalmazott kritikának mégis lehet némi valóságalapja, Puskás négyszemközt mégis elmondhatta a gondolatait a találkozóról és Albertről, ha nem is a csapat előtt, s nem is magának Honti Györgynek, hanem másnak, aki aztán megoszthatta azt a főtitkárral. Puskás ugyanis az 1966-os világbajnokság Magyarország–Brazília-mérkőzése után is véleményt mondott Albertről, amely összecseng a hat évvel korábbi bírálattal.

„Láttam egy futballistát, aki szerintem, ha így hajt, így megy tovább, s ilyen akarattal játszik, hamar, hamar a világklasszisok közé tud kerülni. Ez Albert Flórián, aki engem nagyon meglepett, láttam többször játszani, és egész gyöngén játszott, ma viszont úgy játszott, mint egy egyetemi magántanár” – jelentette ki, s ez esetben szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy pontosan így fogalmazott. Puskás ugyanis a BBC magyar nyelvű adásának nyilatkozott, ráadásul a jelenetet kamera is rögzítette, az Albert Flóriánról szóló dokumentumfilmben is szerepel, sőt bárki megnézheti az ismert videómegosztón.

Albert Flórián (az „egyetemi magántanár”) 2011-ben hagyott itt bennünket (Fotó: JochaPress.hu)

Puskás nemcsak úgymond „szakértett”, hanem tiszta szívből szurkolt a magyar válogatottnak, a portugáloktól elszenvedett váratlan vereség után, a brazilok elleni mérkőzés előtt fel is kereste a mieinket, azaz az övéit, s lelkesítő beszédet tartott nekik.

Puskásból mindenesetre a próféta szólt, hiszen Albert a következő évben megkapta a legjobb európai játékosnak járó Aranylabdát. Békíthetetlen ellentét biztosan nem feszült közöttük, hiszen, miután Puskás hazatért, együtt szerepeltek Bujtor István Az elvarázsolt dollár című filmjében. A legendás lábtenisz jelenetben Albert készíti elő s Puskás szerzi a poént… Talán az egyetlen társ, akivel párost alkotva a Császár beérte ezzel a szereposztással.

(magyaridok.hu / Novák Miklós)