Rajz Ferenc: Sterbinszky „Amál” egészen kivételes nagyság volt!
A magyarországi férfiak átlag életkora 69 év. Így akinek megadatik a 75. születésnap, az már egy kitüntetett ember. Rajz Ferenc a héten ünnepelte ezt a kerek jubileumot. A Vasas női kézilabdacsapatának szakosztályvezetőjével ez alkalomból beszélgettünk.
– Hogyan kezdődött és miként folytatódott?
– Már évek óta játszottam a XV. kerületi Vasasban, de engem senki nem akart felfelé leigazolni – emlékezett az ünnepelt. – A katonaság után, 1963-ban viszont Berendi József edző hívott, én pedig örömmel lettem a Vasas játékosa. A hatvanas évek végén nagyon megerősödtünk, hiszen a TF számos válogatottja – Csík János, Hunyadkürti János, Szlatényi Béla – a diplomázást követően hozzánk jött.
– Ön előbb szakosztályvezető lett, majd a szakosztályt kiárusította az akkori sportköri elnök, Kellermayer Sándor?
– Így történt. Én pedig azt hittem, vége az ottani pályafutásomnak, de valaki szólt, hogy legyek türelemmel. Nem sokkal később kineveztek a nők szakosztályvezetőjévé.
– A Vasas pedig ez idő tájt egyre magasabban szárnyalt.
– Fleck Ottó edzősége alatt lettünk először bajnokok, majd jött Csík János és a bajnoki címek egymást követték. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában(BEK) viszont rendre Igor Turcsin csapata, a Dinamo Kijev állított meg bennünket. 1982-ben, a magyarországi világbajnokságon kilenc játékosunk szerepelt a válogatottban. Az év tavaszán pedig végre összejött a BEK-győzelem is.
– Kik hagytak különösen mély nyomot az emlékezetében?
– Senkit nem szeretnék megbántani, de ha valakit ki kell emelnem, az mindenképpen Sterbinszky „Amál”…Ő egy kivételesen nagy játékos egyéniség volt
– Adódtak extra gondjaik egyik-másik játékosukkal?
– A világon semmi. Ezek a lányok mindent elintéztek maguknak, amire szükségük volt.
– Mikor és miért hagyta el a Vasast?
– 1989-ben, amikor Meszéna Miklós elnök minden előzmény vagy megbeszélés nélkül, máról holnapra kinevezte az utódomat. Azóta is járok a Vasas meccseire. Nagy szívfájdalmam, hogy egy ilyen nagy múltú szakosztályt hagyott leépülni a klubvezetés. Így most Csík Janinak a második vonalban kell kínlódnia azért, hogy a piros-kékek esetleg visszakerüljenek az I. osztályba.
– Van rálátása a magyar női kézilabdázás történéseire?
– Igen, és nem vagyok jókedvű. Túl sok külföldi játszik nálunk és közülük sokan csak a magyarok elől veszik el a helyet. Így szép lassan „megeszik” a magyar női kézilabdázást…