Rédli András 21 éve vár az olimpiára
Fotó: Patrick Seeger/EPA
A férfi párbajtőrcsapat befejező embere Rédli András volt a vancouveri világkupán, ami igazán nyerő húzásnak bizonyult. Rédli András az Út Rióba 33. adásában szerepelt.
Rédli András legnagyobb hibájának a türelmetlenséget és az önzőséget tartja. „Az egyéni sportban azt gondolom, néha önzőnek kell lennie az embernek. Ugyanakkor úgy érzem magamról, jó csapatember vagyok és a mai napig jobban szeretek csapatban vívni, mint egyéniben. Érzelmileg többet ad az embernek, meg nagyobb felelősség-vállalást kíván, amit én élvezek.”
Barátnőjén kívül nagy szerelme még a Ferencváros. „92-ben voltam először meccsen, Fradi-Vidin, amin nyertünk 2:0-ra. Tulajdonképpen családi vénából fakadó ez a szeretet. Apukám vitt először a meccsre, és azóta tart ez a szerelem. Nagyon sokszor vívtam én is Fradimezben. Mostanában érzelmeket és eredményeket kötök egy-egy pólóhoz, és hogy ha valami nem jön be, akkor azt gyorsan lecserélem. A világbajnokságon is mezben vívtam, meg ilyen feliratos pólókban. De mindenképpen a Fradi az domináns szerepet játszik egy pólóválasztásban.”
Az olimpiai részvételért egészen Vancouverig kellett a párbajtőrcsapatnak repülnie, ahol András az egyéni szereplését is beáldozta a csapatért. A 2006 óta bevált taktikán pedig változtattak a fiúk, ugyanis most Boczkó Gábor helyett András lett a befejező ember. És ez lett a nyerő húzás. „Alapvetően saját magával foglalkozik ilyenkor az ember, saját magát próbálja építeni. Főleg egy befejező pozícióban, ahol tízszeres a teher, ráadásul egy ilyen kiélezett szituációban, ahol egy tussal kell vívni és az dönti el, hogy megy-e az ember az olimpiára vagy nem.”
A franciák ellen, mikor Boczkó Gábor lejött „vagány tapolcai gyerek vagy, meg tudod csinálni” mondattal küldte fel a pástra. „Az észtek ellen talán nem mondott senki semmit, mert ott talán az volt a legfeszültebb mérkőzés. Egy kétszeres egyéni világbajnok Novoszjolov ellen befejezni az egy rémálom lényegében. Három másodperccel a vége előtt sikerült győztes tust adni, az meg azt gondolom, egy horrorfilm. Az volt a kulcs és attól félt mindenki.”
Majd következett a döntő, a kazahok ellen, ahol az aranyérem mellé riói kvalifikáció is járt. „21 éve várok az olimpiára. 1995-ben kezdtem el vívni, és 2016-ban sikerült kijutni az olimpiára, tehát ez mindenképpen eddig a csúcs. Azt gondolom, ha valaki komolyan veszi a sportot amit csinál, akkor nem lehet más a célja, minthogy kijusson az olimpiára. És ha már megfogalmaz magában célokat, akkor olimpiai bajnok is szeretne lenni, mint én is. Olimpiai, világ – és Európa-bajnok. Ebből kettő cím megvan. Itt van most két lehetőség, hogy ezeket a címeket gyarapítsuk. Egyéniben és csapatban nem lehet más a cél, mint az aranyérem.”
(MOB)
