Rudolf Gergely egyetlen gólja kétszáz millióba került!

Pintér Attila és Rudolf Gergely – Fotó: H. Baranyai Edina/Kisalföld

Olvasom a szívmelengető hírt, mely szerint Rudolf Gergely válogatott (!) labdarúgónak nem kell a diósgyőri fakóban készülnie, mivel sikerült a zárás előtt két órácskával leráznia magáról a diósgyőri kötöttség bilincseit és átmenekítenie magát a másik pénzlelőhelyre, amelynek telephelye a Győri ETO-nál található.

Amint írja Rudolf a szabványos hangvételű, hivatalos közleményben „Nagyon örülök, hogy sikerült megegyezni, hiszen Magyarország egyik legjobb csapatához igazoltam. Tudom, hogy egy jó társaságba kerülök, szeretnék hasznos tagja lenni az együttesnek, és segíteni az ETO-t abban, hogy elérje a céljait”.

Mintha ismerős lenne ez a szöveg valahonnan. Panelekben bővelkedő nyelvhasználatunk termékeit viszontlátni – ez önmagéban is örömteli esemény. Talán éppen Rudolf Gergely is operált a jól bevált szófordulatokkal? Nem is egyszer, s az sem kizárt, hogy utoljára. Éppen egy évvel korábban Diósgyőrbe érkezett megváltóként, miután – kis túlzással – megjárta –Tolnát és Baranyát is.

Szóval egy esztendeje a Diósgyőrnek esküdött – ha nem is örök – fogadalmat, hogy most, majd meglátjátok, mi mindenre leszek én képes ezért a városért, ezért a klubért…A magyar labdarúgásba invesztálók határtalan optimizmusára – vagy inkább hihetetlen rövidlátására – nem kell nagyobb bizonyíték, mint a Rudolf­-féle „etetés” határtalan sikere. Elvégre ha csak egy kicsit is odafigyelnek a DVTK aktuális vezetői, megspórolhattak volna maguknak úgy kb. 200 milliót. Nem tévedés, ugyanis nagyságrendileg ennyibe kerülhetett a csapat egyik (reménybeli) felvirágoztatója, akinek havi zsoldját nem hivatalosan, de nem is hangosan cáfoltan nyolc milliós nagyságrendűre teszik a hozzáértők. Szóval ez az összegecske a csatlakozó adókkal és egyebekkel nagyon „arrafelé” van, lehetett.

S mi mindent tett ezért az ígéretekben ugyancsak nem szűkölködő csatár, aki 2010-ben, Debrecenből indul világhódító útjára? Akkor Genoához írt alá – többeket kikerülve – négy évre szóló megállapodást, amiből némi vargabetűkkel (kikölcsönzésekkel) is csak kettő lett. Azután jött a Diósgyőr, ahol a hatalmas havidíj elérését követően sérült volt, le volt maradva fizikailag, kicsit utol kellett érnie önmagát és hasonló okokkal szinte eltelt a 2012/13-as bajnokság. A mi emberünk pedig egyszer be is talált bajnoki meccsen. Ami kicsit sarkosítva azt is jelenhetné, hogy egy gól 200 millióért…

Ám ez a kevesebb, mint szerény idény sem volt elég figyelmeztető a következő áldozat, a Győri ETO vezetői számára. Sőt! Megint három évet írtak alá, ami Rudolf esetében felér egyfajta életbiztosítással. Ahogy annak idején le mertem írni, hogy nem tölti ki a négy évet a Genoánál, úgy most is megkockáztatom: Győrben sem telik ki számára a három esztendő.

Bár ne lenne igazam! Ha Rudolf meghatározó embere lesz az ETO-nak három éven keresztül, ezeken a hasábokon fogom háromszor ekkora terjedelemben agyba-főbe dicsérni. Addig viszont – az előzmények ismeretében – hadd legyek pesszimista az ő legújabb kirándulásának pozitív végkifejletét illetően.