Rudolf Gergely ne magyarázkodjon, inkább gólokat rúgjon!

Rudolf Gergely alább szó szerint közölt levele rendkívüli tanulságokat ígér. Itt van egy cizellált lelkű magyar labdarúgó, akinek pályafutása néhány kanyarral már eddig is megterheltetett – elsősorban saját hibájából. Ám ez egyáltalán nem izgatja hősünket és megint magyarázkodásba kezd. Úgy, hogy fel sem vetődik benne: hátha ő is valamilyen mértékben hibás abban, hogy ki tudja, hányadik klubjában megint ellehetetlenülni látszik a sorsa…Rudolf Gergely

Íme a facebookon megjelent Rudolf-levél szó szerinti másolata:

“Az elmúlt hetekben, sőt az elmúlt egy évben sok minden megjelent a különböző médiumokban rólam, ami nem feltétlenül fedte a valóságot, sőt, jelentősen eltorzította azt. Eddig igyekeztem csak a futballra koncentrálni, és azzal foglalkozni, nem pedig azzal, hogy magyarázkodjak. Most úgy érzem, eljött az a pillanat, amikor meg kell szólalnom, mert az elmúlt napok megnyilvánulásaiból kezdem azt hinni, hogy jelenlegi csapatom, a Diósgyőri VTK szereplése Rudolf Gergely egyéni felelőssége, vagy felelőtlensége.

Sok minden történt tavaly szeptember óta, de most maradjunk a jelenlegi szezonnál. A nyáron nagy változások történtek a klubnál, ehhez nagy reményeket fűztem. Úgy éreztem, mind a csapat, mind pedig egyénileg az én felkészülésem jól sikerült, sérülés sem hátráltatott a munkában. Ezt megerősítendő edzőm több ízben is elismerően nyilatkozott az edzéseken és a felkészülési meccseken nyújtott teljesítményemről, példaértékű hozzáállásomról. Önmagam számára célként fogalmaztam meg a Diósgyőr minél jobb szereplését, és azt, hogy ezen keresztül mielőbb visszakerüljek a válogatottba. Ennek ellenére azt éreztem, hogy az alapozás során szerzett erőmet és tapasztalatomat valamiért nem tudom a csapat javára kamatoztatni. Erről a felkészülés alatt többször beszélgettünk Tomislav Siviccsel és Kovács Zoltánnal is, de konkrétabban a győri mérkőzést követően fogalmazódott meg bennem a gondolat. A mérkőzés után beszélgettem a sportigazgatóval, akinek a következőket mondtam: „Úgy érzem, bármennyire is szeretném, és bármit is teszek érte, ebben a csapatban nem tudom megmutatni azt, amire valójában képes vagyok. Keressük meg a mindenki számára legjobb megoldást, hiszen ebben a helyzetben a klub a pénzét, én az időmet vesztegetem.” Arról is biztosítottam a sportigazgatót, hogy amennyiben nem jutunk ebben előre, ugyanúgy mindent megteszek a csapat sikeréért, mint ahogy eddig is tettem. A következő, MTK elleni hazai mérkőzésünkön a játékommal a kijelentésemet bizonyítottam, hiszen a szurkolók csapatom legjobbjának választottak egy olyan mérkőzésen, amit a szakma is jónak értékelt. Motiváltan érkeztem az újabb, debreceni mérkőzésünkhöz, amelyen úgy gondolom, csapatként buktunk meg.

Megértem, hogy a szakmai stábnak ilyen esetekben reagálnia kell, de nem gondolom azt, hogy egyedül én vagyok a felelőse a szezonban elszenvedett első vereségünknek. Szó sincs arról, hogy nem érzem jól magam Diósgyőrben, több országban megfordultam már, és tapasztalatból mondhatom, minden játékos boldog lehet, aki olyan fanatikus szurkolótábor előtt futballozhat, mint a diósgyőri. Azt az érzést, ami bennem kialakult, nem szurkolóink megnyilvánulásai alakították ki, már csak azért sem, mert akkor sem bántottak sem engem, sem pedig a csapatot, amikor nem úgy ment a játék, ahogy a szurkolóink, de legfőképpen mi is szerettük volna.

Bízom benne, hogy mielőbb megoldódik ez a helyzet, bár azt nem értem, milyen emberi, erkölcsi, netán szakmai okot adtam arra a vezetésnek, hogy a csapattól külön kelljen edzenem. Legfőképpen azt nem értem, hogy miért két héttel az ominózus beszélgetésünk után tiltottak el a közös edzésektől.

Ezen túl sem lesz gond a motivációmmal, sőt még elszántabban fogom tenni a dolgom, annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat.

Végezetül: félreértés ne essék, nem a felelősséget akarom áthárítani, de úgy gondolom, mindenki megérdemli, hogy tisztán lásson, hiszen mint minden éremnek, ennek az ügynek is két oldala van.”

A legnagyobb trükk Rudolf levelében az, amikor azt mondja: „Sok minden történt tavaly szeptember óta, de most maradjunk a jelenlegi szezonnál.” Holott ha valamiről, hát elsősorban arról kellene vélekednie, mi minden történt (illetve nem történt) tavaly szeptember óta?! Vagy talán néhány szót az is megérdemelt volna, milyen vargabetűket követően került horribilis pénzért (!) Diósgyőrbe? Hogy vette „palira” a debrecenieket és menedzserét, amikor 2010-ben aláírt Genovába? Merészkedtem akkor leírni, hogy Rudolf nem tölti ki a négyéves kontraktust. Az idő (sajnos) sokszorosan engem igazolt – ez ügyben ma már senki nem szidja az anyukámat…Rudolf ugyanis kicsit leégett Olaszországban, s végül már az alsóházban sem kapott komoly szerepet.
Viszont – jó üzletemberhez méltó módon – feltalálta, és meg is vásároltatta magát a balga diósgyőri vezetőséggel. Akik nagyságrendileg nyolcmilliós havi zsoldot adtak neki – a nagy semmiért. Rudolf ugyanis előbb kis türelmet kért, hogy „utolérje” magát (finomabban szólva „leeresztett állapotban” érkezett Diósgyőrbe, majd a sérülését kellett kipihennie, majd ez-az még közbejött… A lényeg a lényeg: Rudolf Gergely egyetlen góllal fejezte be a 2012/13-as bajnoki idényt. A játékát pedig senki nem méltatta azon a fokon, ami elvárható lett volna tőle.

Rudolf azonban nyílt levelében elegánsan átugrotta a tavalyi évet. Most az idei szezon elején vannak sérelmei. Nem érti, vajon mi lehet a gondja klubjának, miért fagyott meg körülötte a levegő? El akar menni, mert nem érzi jól magát, de ha nem engedik, természetesen mindent megtesz csapatáért – fogadkozik.

Hogy ez mit jelentene a gyakorlatban? Ami azt illeti, Coulibaly távozása után sem valószínű, hogy ő lenne a gólkirály. Hát inkább jöjjön egy másik klub, tiszta lappal és sok pénzzel. Ilyen egyszerű az alaptörténet. A szomorú pedig az, hogy megint lesz olyan balek vezetőség, amelyik újfent bizalmat szavaz Rudolf Gergelynek.

Elvégre van itt pénz kérem, ki vitatja? A sajnos az, hogy igen gyakran a kútba is dobálhatnák a befektetők, akkor sem járnának sokkal rosszabbul…

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPrint this page
This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.