Sabaté feledékenységétől függetlenül kalapemelés a Veszprémnek!

Shares
Szalafai Gábor fehér melegítőben, Gulyás Péter 20-assal

Gulyás Péter (20) nem léphetett pályára (Fotó: MTI)

Ami a szombati teljesítményt illeti, csak kalapemelés jár a Telekom-Veszprém férfi kézilabda csapatának a MOL-Pick-Szeged ellen mutatott játékáért. A győzelem azért különösen értékes, mert a veszprémiek olykor ötgólos hátrányban is voltak, s csak a 37. percben tudtak először egyenlíteni.

Akik most elkezdenek huhogni, hogy „ennek a pasinak semmi sem jó”, azokat megkérem, gondolják egy kicsit végig azt a negatívumot, amelyet a legfőbb pozitívum – az imponáló veszprémi teljesítmény – leírása mellett sem tudok kézlegyintéssel elintézni. Gulyás Péterről, a veszprémiek több mint egy évtizedes, élvonalbeli szereplés után búcsúzó játékosáról van szó. Gulyást ugyanis – aki már előzőleg  bejelentette, visszavonul a profi kézilabdázástól – edzője, a spanyol Xavier Sabaté akár csak egyetlen percre is, de „elfelejtett” pályára küldeni. Őt, a kevés magyar egyikét, a közönség kedvencét.

 Tévedés ne essék, nem azt reklamálom, hogy miért nem léphetett a küzdőtérre a mérkőzés első felében Gulyás, hiszen akkor a veszprémiek jelentős hátránnyal küszködtek. Bár szerintem az is belefért volna, ha az első 2-3 percben játszik és utána többet nem. Ez legyen Sabaté döntése, miért nem az elején adott neki  2-3 percet?

kézilabda_Sabaté, JochaPress, 440 Xavier Sabaté elfelejtette Gulyás Pétert (Fotó: JochaPress.hu)

Ám azzal már nem szabad egyetérteni, hogy az utolsó 1-2 percben miért nem kapott búcsúzási lehetőséget a kétméteres szélső, aki például Nagy László sérüléseinek idején többször is nagyon jó kiegészítő embernek számított?

Ez az egyik nagy baj a külföldi edzőkkel – s ez áll a szegediek főnökére Carlos Pastorra is! – , hogy ahol lehet, szívesen „nélkülözik” az egyáltalán a kispadra kerülő magyarokat és inkább külföldieket játszatnak. Legjobb tudomásom szerint például Mikler Rolandért annak idején egyetlen hangos szó – hát még ígéret! – nem hangzott el, amikor Veszprémbe csalogatták. A döntés „mehet” volt, helyette jött a hat évvel idősebb, spanyol Sierra.

De vissza Gulyás Péterhez. Ha ő az összes igaz, vagy vélt gyengesége mellett mégis csak tizenéven keresztül meg tudott maradni a veszprémiek szűkebb játékoskeretében is, akkor mindenképpen megérdemelte volna azt az utolsó 1-2 percet, amikor már hat góllal vezetett a Veszprém. Az ugyanis kizárt, hogy érdemben rontott volna csapata helyzetén, viszont maradandó élményben részesült volna ő és kedvelőinek népes tábora is!

 Sajnos, Sabaté ezzel a döntésével mindenképpen öngólt rúgott. Pedig beküldhette volna Gulyást, hiszen a második, a szegedi összecsapás bárhogy is alakuljon – a bajnoki cím immár toronymagas esélyese a Veszprém együttese.

Azt ugyanis legfeljebb csak néhány „elvarázsolt” drukker gondolhatja komolyan, hogy szerdán, a Tisza-partján 6-7 gólos szegedi győzelem születhet.

(jochapress / Jocha Károly)