Semenya tovább küzd jogtalan előnyéért
Egy évtizede tart a huzakodás Caster Semenya ügyében. A dél-afrikai futónő a Nemzetközi Sport Döntőbíróság (CAS) e héten hozott döntése értelmében a következőkben csak akkor versenyezhet 400 méter és egy mérföld közötti távokon, amennyiben az átlag női tesztoszteron szinthez viszonyítottan magas saját szintjét egy megadott szintig lenyomja, gyógyszeres beavatkozás segítségével.
Nem vitás a tesztoszteron fokozott jelenlétének teljesítménynövelő hatása. E tény ismeretében a hétköznapi ember gondolkodása szerint ezt az állapotot nem lenne szabad hagyni versenyeken érvényesülni. Egy Magyarországon készült, tízezres nagyságú közvélemény kutatás részeredményei szerint a megkérdezettek 50 százaléka amellett voksolt, hogy a Semenya szervezetében „pluszban” lévő heréket vagy műtéttel távolítsák el, vagy az illető fejezze be versenyzői pályafutását.
A műtéttel nyilvánvalóan az egyenlő feltételeket szeretnék elérni az arra voksolók, ám az első közelítésre oly egyértelműnek tűnő alapszituáció mégsem az. A legkülönfélébb részigazságok bizonygatására vannak ugyanis a feltehetően jól megfizetett ügyvédek, akiknek mestersége a csűrés-csavarás állapotának minél hosszabb időre történő konzerválása is.
Ezért is, más okok miatt is, Semenya egy rövidebb időszakot leszámítva mindmáig vígan élte életét, halomra nyerte a versenyeket úgy, hogy még csak nem is látszott különösebben kimerültnek a célba beérkezést követően.
Azt ugyan nem sikerült bizonyítani, hogy Semenya férfi, azt viszont igen, hogy vele született, genetikai okokból gyorsabb, mint egy nő. A nők és férfiak között az általánosítások során 10-12 százaléknyi teljesítménytöbbletről beszélnek, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF)által elvégzett kutatások viszont „csak” három százalék alatti eltéréseket mutattak ki. Semenya esetében a 800 méteres teljesítményeknél pedig csak „mindössze” 1,78 százalékban állapították meg a különbséget.
Ez a „csak” azonban óriási többlet – ismerve a nagy nemzetközi versenyek befutóit, az ott kialakuló időbeli különbségeket. A 800 méteres távon az élmezőny átlaga valahol az 1:58 perc környékén húzható meg, tehát 118 másodpercnél. Ez esetben Semenya két másodperc körüli előnnyel indulhat minden versenyén. Ha ez az előny nem létezne, Semenya akkor is ott lehetne a legszűkebb élvonalban és esetleg még győzhetne is. Ám a korábbi tapasztalatok alapján annak nagyobb a valószínűsége, hogy ő csak egy lenne a számos, két perc közüli időre képes atlétanő között.
A tét természetesen óriási: az eddig volt állapot megtartása, nagy sikerek és hatalmas pénzösszegek elérésének lehetősége vagy ellenkező esetben akár „visszazuhanás” a nemzetközi élmezőny „középosztályába”.
Remélem, nem vagyok egyedül, amikor azt mondom: ha egy mód van rá, azonos feltételek között küzdjenek meg egymással a nők. És nem csak a 400 méter és egy mérföld közötti futószámokban, és nem csak atlétikában, hanem a többi sportágban is.
A tisztesség minden esetre ezt a megoldást diktálná. De hol érvényesül a tisztesség a mai, pénzcentrikus világunkban?
(jochapress / Jocha Károly)
