Skaliczki László: Északon északiak ellen pokolian nehéz lesz kézilabdázni!
Meglehetősen váratlanul, az év utolsó előtti napján visszatért a magyar férfi kézilabdázás élvonalába a korábban hét éven át szövetségi kapitány is volt Skaliczki László. Az újkígyósi otthonából „mozgósított”, jelenleg kieső helyen veszteglő Mezőkövesd új szakvezetője – aki Avar Györgyöt váltja a kispadon – pályafutásáról, új csapatáról és természetesen a közelgő Európa bajnokság magyar esélyeiről egyaránt véleményt formált a jochapress.hu megkeresésére.
„1978 óta edzősködöm, ebből nettó huszonhárom évet a közvetlen élvonalban töltöttem el. Így – bár nem mindent úgy képzeltem el, ahogy történt a szegedi befejezést illetően, de – ez év nyarán a pihenés gondolatával is megbarátkoztam. Elvégre valamikor fel is kell töltődni, és újabb erőket kell mozgósítani a következő feladatokhoz.”
– Az élvonalbeli szereplését Békéscsabán kezdte, majd a Komló együttesével már visszhangos sikereket ért el: negyedik és ötödik helyet szereztek az első osztályban, Európa-Kupában is indulhattak. Később kétszer is bajnokcsapat edzője lehetett. Melyik sikerét tartja legtöbbre?
„Nehéz döntés elé állított, hiszen mind a szegedi (1996), mind pedig a dunaújvárosi (2000) aranyéremnek nagyon örültem. Szegeden tízezer ember ünnepelt a Széchenyi téren, Dunaújvárosban pedig akkor még kuriózumszámba menő, 5-6 ezres közönség előtt játszhattunk a jégcsarnokban. Szegeden legutóbb három évet dolgozhattam, sokszor kellett nehéz kompromisszumokat kötnöm, de végül az alapvető célokat csak elértük. A mostani szegedi játékos keret sokkal többre hívatott, mint az enyém volt – ennek megfelelő, komoly sikereket kívánok volt klubomnak!”
– Köztudott, hogy volt más oldalról is megkeresése, Ön mégis a cseppet sem irigylésre méltó helyzetben lévő mezőkövesdiekhez kötelezte el magát. Miért?
„Kicsit meglepett a hívásuk, de azt is éreztem, hogy ők valóban engem akarnak, s nem csak az általánosságok szintjén puhatolóznak. Kár lenne tagadni – bizonyára minden edzőkolléga így gondolja? -, amikor az ember azt érzi, hogy egyértelműen „benne gondolkodnak”, az alapvetően nagyon jó érzés. És valahol egy kicsit presszionálja is az embert elvállalni a valóban nagyon nehéz helyzetben lévő csapatot. Évekkel előbb egyszer már rövid ideig segítettem nekik, s ez a kis, együtt töltött idő is nyomott valamennyit a latba. A cél természetesen a kiesés elkerülése, amire természetesen nem adhattam garanciákat. Amennyiben a tapasztalataim mellé az új elképzeléseimet szívesen fogadják és mindenki egy irányban fog húzni, akkor esetleg megtörténhet ez a kisebb csoda.”
– Hét évet volt a magyar nemzeti együttes kapitánya, ahol szép sikereket érhetett meg a fiaival…
„Az olimpiai 4. hely önmagában is komoly siker, elvégre előzőleg tizenkét évig nem sikerült kijutniuk a férfiaknak az ötkarikás játékokra. A világbajnoki 6. és az Eb-nyolcadik hely is komoly eredménynek számít, de én a jó összesítés mellett az elmaradt olimpiai érmet mindmáig hiányolom, mert megszerezhettük volna.”
– Most más nézőpontból figyelheti a legjobbak teljesítményét, s nyilván fokozott érdeklődéssel tekint a januári kontinensbajnokságra is.
„Pokolian nehéz lesz Északon északiak ellen játszani! Ráadásul úgy, hogy véleményem szerint Nagy Lászlóra nem lehet majd számítani. Az ő távollétét elsősorban a védekezés fogja megérezni és hiányát csak több, kiugró egyéni teljesítménnyel lehet majd több-kevesebb sikerrel kompenzálni. Hogy kikre gondolok? Elsősorban az „öregebbekre”, Mocsai Tamásra, Ilyés Ferencre és Iváncsik Gergőre. A még sokkal többre hivatott Nagy Kornéltól komoly előrelépést várok, s ugyancsak meghatározó emberré léphet elő Ancsin Gábor is. Ami pedig a konkrét esélyeket illeti, a spanyolok elleni összecsapás, az ott mutatott játék kihatással lehet az egész tornára. Ha valakik ellen tudunk nyerni, hát ezt elsősorban a norvégok ellen tudom elképzelni.”
(Forrás: mob.hu)
