Söderling: Fucsovics top30-as játékos lehet

Robin Söderling svéd teniszedző szerint Fucsovics Márton a legjobb harminc közé kerülhet a világranglistán.

Robin Söderling. Fotó: Magnus Liljegren/Ibl-Aop

„Még a mostaninál is több van benne, top30-as játékos lehet. Igaz, ehhez az is kell, hogy elkerüljék a sérülések. Nem lesz könnyű dolga, de azt mondom, ígéretes játékos” – nyilatkozta Söderling a Kossuth Rádió hétfői, Sportvilág című műsorában.

A francia nyílt bajnokságon kétszer is döntős svéd edző éppen 2010-ben volt pályafutása csúcsán, amikor a magyar játékos juniorbajnok lett Wimbledonban.

Szerintem a legtöbben úgy ismernek, mint az első játékost, aki le tudta győzni Rafa Nadalt a Roland Garroson. Hogyan emlékszel vissza arra a 2009-es tornára?
Természetesen nagyon szép emlékeket őrzök arról a versenyről, nemcsak azért, mert megvertem Nadalt, hanem mert aztán döntőbe is jutottam, több remek játékost is kiejtve útközben. Az a Garros áttörés volt a pályafutásomban: előtte egy ideje már a huszonötödik és a tizenötödik hely között ingáztam a világranglistán, de akkor egyszeriben top10-es játékos lettem. Ezt azután több évig tartani is tudtam, a következő évben is döntőt játszhattam Párizsban, emellett nyertem egyet a legrangosabb Masters versenyek közül is. De persze, ahogy mondod, azért az tényleg nagy szó, hogy le tudtam ott győzni Nadalt, erre a Roland Garroson mindmáig csak Novak Djokovic és én voltunk képesek. Megjegyzem, ez Rafa teljesítményéről is sokat mond, tízszer nyert Párizsban, szerintem senki nem fogja tudni ezt utána csinálni.

Apropó, Nadal, szerinted valóban jobb most, mint valaha, vagy azért ő is gyengül? A kor vele sem tesz kivételt…
Persze, nyilván mindenki öregszik, ezen nem tudunk segíteni. Ő az egész pályafutása alatt küszködött a sérülésekkel, ráadásul a játékstílusa nagyban függ a teste egészségétől. Szinte hihetetlen, hogy mindig vissza tudott jönni, tavaly például fél év kihagyás után lett megint világelső, és az évet is az élen zárta. Szóval, a sérülései dacára, ő egy óriási harcos, és én azt hiszem, ha így folytatja, néhány évig még legalább a legjobb négyben tud maradni.

Ha már itt tartunk, a világelsőségét akár már a jövő héten elveszítheti, ugye ez attól függ, hogy Federer – aki így a legidősebb éllovas lehetne – meddig jut a rotterdami tornán. Erre a cserére mennyi esélyt látsz?
Szerintem jó esély van rá. Ahogy Roger a tavalyi évben játszott, és ahogy nemrég Melbourne-ben is nyert, azt mondom, meg is érdemelné. Elképesztő látni, ahogy majdnem harminchét évesen ilyen szinten képes teniszezni, ez már-már hihetetlen. Erre is azt mondom, hogy talán soha nem fog újra megtörténni. Talán egy-kétszáz év múlva igen, de jó ideig biztosan nem.

Visszatérve a te pályafutásodra, úgy gondolom, az egész teniszvilág szomorú volt amiatt, ahogy abba kellett hagynod: a karriered abszolút csúcspontján jött az a bizonyos betegség, a mononukleózis. Lelkileg hogyan tudtál ezen túljutni?
Nagyon nehéz volt. Nyilván fizikailag is, mert akárhányszor próbáltam visszatérni, amint keményebben kezdtem edzeni, újra jelentkeztek a tünetek. De ahogy mondod, mentálisan még nehezebb volt. Két évig még a tévében sem néztem teniszt, annyira fájt volna látni azokat, akik ellen magam is játszottam. Grand Slam tornát nyert például Cilic és Wawrinka, és borzasztó volt belegondolni, hogy ezeknél a játékosoknál én jobbnak számítottam, rengetegszer le is győztem őket azelőtt. Szóval rettenetesen megviselt a dolog. Két éve kezdtem dolgozni a stockholmi torna versenyigazgatójaként, nagyjából akkortól nézek újra teniszmérkőzéseket. Mára már túltettem magam a dolgon, mert hát muszáj pozitívnak lenni. Végülis történhetett volna ez 18-19 éves koromban is, és akkor nem lehetett volna ilyen szép pályafutásom. Persze az is igaz, hogy még mindig csak 33 vagyok, és ahogy arról már beszéltünk is, ebben a korban is lehet maradandót alkotni.

Most a fiatal Elias Ymer edzője vagy. Hogy látod az ő jövőjét, illetve a tiédet, mint edző?
Nos, vele tavaly július óta dolgozom, akkor a 280. hely környékén volt a ranglistán, most 130 körül van, úgyhogy elég eredményes féléven vagyunk túl. De sokat kell még tanulnia, és rengeteg munka vár rá, nyilván, hiszen még csak huszonegy éves. Alapvetően nem is a ranglistában gondolkodunk, azon vagyunk, hogy a játéka minél jobb legyen. A cél az, hogy rendszeres résztvevője legyen az ATP-versenyeknek. Az az igazság, hogy amióta én abbahagytam, Svédországnak nem volt igazán jó játékosa, pedig kellene, azért, hogy inspirálni tudja a fiatalokat. Pont ezért vállaltam el, hogy az edzője leszek. Mert bár megkerestek többen is, magasan jegyzett játékosok, de külföldről – én pedig svéd vagyok, és a svéd teniszt szeretném segíteni. Hát ezért vágtam bele.

És milyen edző vagy, illetve például milyen pedagógus? Mert ez az aktív években még nem derül ki.
Természetesen, attól, hogy valaki jó játékos, nem biztos, hogy jó edző lesz. Úgy gondolom, hogy Eliasnak a jelen helyzetben nagy segítségére tudok lenni, egyszerűen azért, mert amiken most megy keresztül, azokat én magam is átéltem. Könnyen visszaemlékszem a saját érzéseimre, és ennyi év tapasztalataival jó tanácsokkal tudom őt segíteni. Ha visszagondolok, bárcsak mellettem is lett volna akkoriban egy egykori topjátékos. Úgy érzem, ő ezt most igazán tudja értékelni.

Végül egy magyar játékosról, Fucsovics Mártonról kérdeznélek, már csak azért is, mert 2010-ben, amikor ő junior bajnok lett Wimbledonban, te még játszottál. Talán találkoztatok is, nem tudom.
Nem, nem játszottam vele, de jól emlékszem rá. Már a felnőttek között is indult kisebb versenyeken, és mindenki róla beszélt, olyan tehetséges volt. Nézd, az utóbbi egy-két évtizedben sokat változott a tenisz: régen akár 19-20 évesen be tudott törni egy-egy játékos a nagyok közé, manapság viszont ez már nagyon ritka. Fizikailag sokkal megterhelőbb lett a játék, és erre meg kell érni. Nagyon jó érzés látni, hogy kezd kijönni belőle az a potenciál, ami már akkor ott lakozott benne. A melbourne-i játéka például kimondottan tetszett, Federerrel is jó meccset játszott a nyolcaddöntőben.

(MTI)

Interjú Robin Söderlinggel