Somlai Béla: Szilágyi ellenfeleként Alekszej Jakimenkót vártam a döntőbe

Somlai Béla és Szilágyi Áron

Szilágyi Áronról csak felsőfokokban lehet beszélni. A Vasas SC 26 éves kardvívója bebizonyította, hogy nem véletlenül nyert 2012-ben, Londonban, miután szerdán este Rio de Janeiróban ismét ő állhatott a kardvívók versenyét követő eredményhirdetéskor a dobogó legfelső fokára. A JochaPress.hu Somlai Bélát, Szilágyi korábban hét éven át volt mesterét hívta fel telefonon.

„Ha röviden akarom summázni a történteket, akkor azt mondom: közelről láttam, Áron milyen sokat dolgozott ezért a sikerért. Valóban mindent elkövetett azért, hogy szellemileg, idegileg, fizikailag és technikailag egyaránt optimális állapotban vehessen részt az olimpián.”

– Ezek az általános dolgok. Magából a versenyből mit látott és milyen konklúziókat vont le az eseményekből?

„Az olimpián már adott egy 32 fős társaság, amelynek tagjai a világranglistáról, illetve a kontinentális és zónaversenyekről verbuválódtak. Ennek megfelelően nem az abszolút legjobb 32 kezdhette meg a vetélkedést, hanem voltak közöttük kiválók, közepesek és gyengék is. A két tizenhatos ág, majd a sorsolás ismeretében elég jól be lehetett határolni, hogy ki kivel kerülhet össze az egyes fordulókban.”

– Az Ön előzetes várakozásai mennyiben igazolódtak be?

„Ami a végkifejletet illeti, csak 50 százalékban, ugyanis én Szilágyi ellenfeleként Alekszej Jakimenkót vártam a döntőbe. Ám ez az egyébként vitán felül klasszis orosz vívó az első körben alulmaradt a bolgár Paskovval szemben. Ami pedig Áront illeti, ötször kellett pástra lépnie a végső sikerért, mégpedig a mexikói Ayala, a fehérorosz Bujkevics, a ronán Dolniceanu, a koreai Kim és az amerikai Homer ellen. Élmény volt nézni, ahogyan asszóról asszóra mind jobban vívott, lépésről lépésre építette fel magát. Valamennyi ellenfelét okos, taktikus vívással győzte le. Végig érződött az önmagával szemben támasztott, magas szintű elvárás, amit sikerrel teljesített is. Egyébként miként Londonban, úgy most Rióban is az előmérkőzések során sokkal nehezebb dolga volt, mint a döntőbe eljutott amerikai Homerrel, aki egyébként is az ő „kuncsaftjai” közé tartozik, hiszen kimondottan fekszik neki az amerikai stílusa.”

– Mit gondol, Áron képes lehet arra az eddig még nem volt bravúrra, hogy Tokióban harmadszor is olimpiai bajnok legyen?

„Ez egy érdekes kérdés. Bodnár József „aranykezű” gyúrónk London után elkezdett hármasokat mutogatni Áronnak. Éppen erre célozva mondogatta neki, hogy benned van a három győzelem lehetősége. Kétszeres egyéni győztes is csak kevés van, háromszoros pedig még egyetlen egy sincsen. Bár ilyet megjósolni badarság lenne, de az biztos, hogy a szeptembertől bevezetésre kerülő szabálymódosítások – a vonalon belülre kell állni, tehát közelebb egymáshoz, másrészt pedig a vívóidőt is meghosszabbítják – egyértelműen a technikásabb vívóknak kedveznek majd. Márpedig Áron is ebbe a körbe tartozik…”