Sousa altatott, a Győr meg egy jó nagyot bukott!

A győri kapus, Kamenar Lubos hárít MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Technika, szív, mozgékonyság, letámadás, összjáték, veszélyes lövések, végig nyomás alatt tartani az ellenfelet. Mindez nem a hatalmas várakozással pályára küldött magyar bajnokot, a Győri ETO-t jellemezte, hanem a Bajnokok Ligája selejtezőjének első fordulóbeli ellenfelét, a Maccabi Tel-Aviv együttesét. A magyar bajnok ugyanis csak a meccset megelőző nyilatkozatháborúban volt méltó ellenfél, a pályán azután abból szinte semmi nem látszott, amit a labdarúgáshoz értők elképzeltek, gondoltak, vizionáltak, vagy éppen konkrétan megjósoltak.

Kénytelen vagyok idézni a megelőző nyilatkozatokból. Két, egykori győri kiválóság mondott hatalmas öngólokkal felérő előzeteseket. Hannich Péter előbb bevallja, hogy nem ismeri a Maccabi játékát, majd közli: defenzív stílusra számít. Hát ehhez képest ha valakié, hát a győriek játéka volt nem egyszerűen defenzív, hanem még ezt megtoldva, elképzelés nélküli és széteső is.

Hannich mondandója még csak elmenne, ha nem lenne alatta olvasható a sportnapilapban Póczik József jóslata is. Ő azután derékba találta a dolgokat. Három nullára nyer az ETO Póczik szerint, mert „…miénk a lélektani előny. Csak úgy tudunk továbblépni a következő fordulóba, ha nem kapunk gólt és kellő előnyt szerzünk a visszavágóra. A mostani Győrben benne van ez az eredmény. Pintér Attila összeszedi a társaságot erre a párharcra.”

Hát ezt az optimista előzetest nem győztem elégszer elolvasni. A meccs előtt is, meg utána is. Utána különösen. Hogy honnan ez a feneketlen optimizmus? Erre szeretnék egyszer érdemi választ kapni. Mert hogy a pályán történtek ezt a prognózist egyetlen százalékban sem támasztották alá, azt aligha vitatja bárki is. De akkor minek nyilatkoznak ezek az urak? Nem ismerik az ellenfelet, de tovább kell jutni. Meg hogy Pintér Attila összeszedi a társaságot…

Akik látták az első 90 percet és nem voltak hivatalból elfogultak, azok végig érezték, hogy nem egy súlycsoportban van a két rivális. Szervezettségben, mezőnymunkában, cselezőkészségben, akaratban és még sorolhatnám, mi mindenben múlták felül magasan a vendégek a magyar bajnokság legjobbját. S ami talán nem utolsó dolog: a Maccabiban nem nyüzsögtek a légiósok, mint a győrieknél, akiket csak a pénz motiválhat(na). De az a gyanúm, ennek a társulatnak akármennyit is fizetnének, sokkal jobb játékra akkor sem lennének képesek. Mint ahogy azt is elképzelhetőnek tartom, hogy külföldiek nélküli magyar bajnok sem szerepelhetett volna sokkal gyengébben, mint ahogyan azt az ETO ezen a szerda estén tette. Ha Kamenar kapus nem véd több ízben is óriási bravúrral, akkor simán lehetett volna 0-2 helyett akár 0-4 is a végeredmény.

Tudom, nem vagyok szimpatikus a labdarúgás kedvelői előtt. Sokan elmondanak mindennek, hazaárulónak, hazátlannak, csak és kizárólag azért, mert igyekszem tárgyilagos lenni. Őszinteségi rohamomban azt is elárulom, hogy ez a meccs volt azon ritka kivételek egyike, ahol úgy ültem le a tévé elé, hogy most (a más alkalmakkor kínosan megtartani igyekezett tárgyilagosságommal szemben) teljes gőzzel drukkolok a győrieknek. Mégpedig elsősorban Paulo Sousa személye miatt, aki másfél éves magyarországi tartózkodása során számos, ugyancsak ellenszenves húzásra ragadtatta magát, majd abszolút sportszerűtlenül, minden érdemi indok nélkül, szezon közben lelépett a Videotontól, utód nélkül.

Sajnos, le kell írnom: Sousa lyukat beszélt előzőleg a magyar gyomrokba, mintaszerűen altatott, minden nyilatkozatában agyba-főbe dicsérve a győrieket. A pályán azután az ő csapata dominált és olyan előnyre tett szert, amelynek birtokában a visszavágót nyugodtan használhatja csapata további építését, formálását célzó gyakorlásnak.

Hogy az eltiltott Pintér Attila helyett meccselő másodedző, Farkas József mire gondolhatott a mérkőzést követő „nyilatkozatában”, azt végképp nem sejthetem. Hogy mit takart a „nem adjuk fel”, azt talán ő sem tudná jobban kifejteni. Ebből csak annyi maradhatott meg a csalódott tévénézőkben, hogy panelgyártásban továbbra is jól állunk.

Persze mi mást is mondhatott volna Farkas József. Elvégre ebből a „csodafociból” ő is szépen eléldegél, most még egy izraeli kirándulás is kinéz neki. Akinek a véleménye viszont tényleg érdekes lehetne? Tarsoly Csaba klubtulajdonost senki nem kérdezte.

Talán majd Tel-Aviv után?