Sterbik Árpád még adós egy válasszal!
Olvasom a Nemzeti Sportban, hogy a világ legjobb kapusa számára Veszprém a végállomás. Sterbik Árpádról van szó, aki 39. évében kötött két évre szóló megállapodást a BL-ben változatlanul nagyon komoly tervekkel induló magyar topcsapattal.
Aki elolvassa ezt a hosszú írást, akár meg is könnyezheti az ott leírtakat, hiszen ennél szebben-jobban nem is alakulhatott volna a népszerű Árpád sorsa. Magyar szülők gyermekeként indult a Zentához közeli Adáról, ahol édesapja volt a példaképe. Sterbik Lajos 38 éves koráig játszott, eljutott a B-válogatottságig, majd három évig edzősködött is.
Fia a mezőnybeli játék helyett – jó érzékkel – a kapusposztot választotta, ott érte el világra szóló sikereit. Három évig Veszprémben tündökölt, majd világhírű spanyol klubok következtek, az utóbbi években pedig a Vardar Szkopjéval ért fel a csúcsra: 2017 tavaszán meg sem álltak a BL-győzelemig.
Most pedig jöhet az utolsó állomás, Veszprém, majd a biztosra ígért, végleges magyarországi letelepedés feleségével és két gyermekével. Miért is ne tenné ezt Sterbik, hiszen innen nősült, rengeteg barátja van – szóval minden szép és jó, akár tapsolhatunk is!
E sorok elkövetőjét bizonyára sokan fogják szidni, amikor ezt az ideális képet egy – számomra sajnálatos és elfogadhatatlan – történés felelevenítésével fogom megzavarni. Ez a téma sokak szerint szóra sem érdemes – jómagam másként látom! Amikor ugyanis Sterbik Árpád Veszprémbe igazolt és egy hónap alatt (!) magyar állampolgárságot kapott, (miközben más, határon túli magyarok nem ritkán 6-8 évet is vártak az állampolgárságra!), Sterbik a következőket nyilatkozta: „mivel mindent a szerbeknek köszönhetek, ezért nem védhetek a magyar válogatottban, hanem csak a szerb együttesben!”
Azután emberünk három év után vette a vándorbotot és Spanyolországban aratott vitathatatlan sikereket. És az a nap is elérkezett, amikor Spanyolország nemzeti együttesének kapusaként is bemutatkozott a nemzetközi porondon…
A magyaroknak nem védhet, csak a szerbeknek? Ez mindmáig megmaradt az emlékezetemben, és mindmáig nyitott kérdés. Vajon miért nem védett a magyaroknak a „színmagyar” fiatalember és vajon miért vállalta a spanyol válogatottságot?
A kérdést azonnal elfelejteném, ha Sterbik Árpád egyszer őszintén elmondaná: miért is adta fel korábbi elhatározását? És miért vállalta a magyar helyett a spanyol válogatottságot?
Félek, erre a kérdésre soha nem kapom meg az egyértelmű választ…
(jochapress / Jocha Károly)
