Sterbinszky Amália: Török Bódog zseniális sportember volt!

Shares
kézi_Sterbinszky Amál, arc, Jó, 440

Sterbinszky Amália (Fotók: JochaPress.hu)

A 250-szeres magyar válogatott kézilabdázónő, Sterbinszky Amália tegnap ünnepelte 66. születésnapját. Rövid itthoni tartózkodása során sikerült vele beszélni. A Kedves Olvasók most az írásos változat második részét olvashatják.

– A futásait már megismerhettük, de vajon milyen a kapcsolata fő sportágával, a kézilabdával?

„Olyan közelről nem követem az eseményeket, mint korábban. Sokan talán el is várnák, hogy az előéletemet ismerve, most is minden időmet a tévé előtt töltsem. Megnézem a nagy világversenyeket, az olimpiai és vb-tornát, de mindentől egy kicsit távolabb vagyok. Ebben közrejátszik az is, hogy Helsingörnek mára már nem maradt élvonalbeli együttese. A férfiak a második, a lányok pedig csak a harmadik vonalban szerepelnek. Ha az első osztályban lennének, azért valószínűleg jobban izgatnám magamat miattuk is.”

 – Mit szól a dán férfi válogatott olimpiai győzelméhez?

„Figyeltem az első fellépésüktől kezdve hogyan alakultak a dolgaik. Az eredmény mindenképpen meglepetésszámba ment, ráadásul a végére egyértelművé lett, hogy megérdemelten lettek elsők. Ebben a sikerben óriási része van az izlandi kapitánynak, Gudmundur Gudmundssonnak. Azt nem tudom, mi történik az öltözőben, de úgy érzem, Gudmundsson jó pedagógusként felvethette: a franciák ellen tíz meccsből kétszer nyerhet Dánia. De ebből a kettőből miért éppen ne most legyen az egyik – gondolhatta? Legtöbb játékosuknak nagy valószínűséggel ez volt az utolsó alkalma – ez is egy plusz motivációs tényező lehetett arra, hogy ezt a vissza nem térő esélyt ragadják meg most.”

– Miben látja a dán győzelem konkrét okait?

„Nem vagyok különösebben híve a hét a hat elleni mezőnyjátéknak, de ez a franciák számára meglepetés erejével hathatott. A másik tényező pedig az lehetett, hogy a franciák korábban megszokták: a belemenéses szituációk legtöbbjét az ő javukra ítélték meg. Ez most megváltozott és elég nagy zavart is okozott náluk.”

 – Amikor a dán férfi kézilabdáról szó esik, szinte mindenkinél Mikkel Hansen neve ugrik be elsőként.  

„Mikkel valóban egy óriási figura, nagy egyénisége a sportágnak. Szerintem ő pontosan tudja a lehetőségei határait, amelyekhez olykor még hozzá tud tenni. Önmagát „felcsavarja” olykor még egy fél fokozattal feljebb. De azért azt hozzátenném, hogy a csapat, mint olyan, az is nagyot javult a torna végére. Amit pedig az irányítójuk, Morten Olsen produkált, azt csak a legnagyobb elismeréssel tudom illetni. Neki legalább akkora része van a sikerben, mint a Mikkelnek. Egyébként én eleve védekezéspárti vagyok, nálam az a bázis. Márpedig a dánok az olimpián sokkal jobban védekeztek, mint korábban.”

Török Bódog, 440

 – Gudmunssont már kiveséztük. Itt van viszont a montreali bronzérmes csapat – a korábbi, mindmáig egyetlen magyar világbajnok együttesnek is – kapitánya, Török Bódog. Rá hogyan emlékezik?

„Bogyi bácsi egy valóban sokoldalú, zseniális sportember volt. Tény, hogy az edzéseken mindig jól felkészültünk az aktuális mérkőzésekre, de ami az igazi pluszt jelentette, az a képessége, mivel a nőkkel – velünk, csapattagokkal – szót tudott érteni. Mindenkihez megtalálta a kulcsot, a legjobban célravezető hangvételt és valójában ez volt az utolsó plusz, amit ő hozzátett, és ami legtöbbször győzelemhez is segített bennünket. A vele volt beszélgetéseket követően olyan érzelmi hullámhosszra jutottunk el, hogy az ember egyszerűen nem tudott nem maximumot adni magából. Emlékszem, egy alkalommal az NDK ellen félidőben nyolcgólos hátrányban voltunk. Mégsem ordibált, hanem a lényegről beszélt, szinte „megagitált” bennünket. Végül döntetlenre hoztuk a meccset. Amikor engem többször is finoman vállon ragadott és elkezdte mondani, hogy „Babikám, így vagy úgy”, akkor elszállt belőlem az esetleges ellenvéleménynek, vagy apró morgásnak még a csírája is. Onnan kezdve csak a győzelem, a minél jobb teljesítmény kihozása érdekelt.”

kézi_1976, nők, 440, juharlevél

– Azóta rengeteget változott a sportág alaphelyzete is. Mást ne mondjak, ma már a külföldiek inváziója teljesen elfogadott jelenség…

„Sosem voltam a vendégjátékosok szerepeltetésének a híve. A magyar férfi válogatott többsége például vagy külföldön játszik, vagy éppen ül a kispadon. Ez meg is látszik a válogatott teljesítményén.”

kézi_1976, nők, 440, Lelkes, Editke, Amál

Lelkesné Tomann Rozália, Török Bódogné, Sterbinszky Amália

 – A kézilabda mellett mely sportágak kötik le az érdeklődését?

„Szeretem az úszást, a teniszt, az olimpia versenyei persze másként is lekötöttek. Elnézve Hosszú Katinkát, csak ámultam, azzal együtt is, hogy valójában nem ismerem az edzésmódszereiket. Teniszben kellemesen meglepett Babos Tímea előretörése, ezért is természetes, hogy drukkolok neki. Ugyanúgy, mint a dán Caroline Wozniackinak, aki négyéves hullámvölgyet követően most ismét az élre tör.”

kezi_Elek Gyula, 440

 – A régi, szép időkről még nem is esett szó!

„Hajdúböszörményben jártam gimnáziumba, a kézilabda miatt kerültem 1966-ban Debrecenbe, ahol Kapitány Ferenc vett pártfogásába. A Debreceni Dózsából igazolt át 1969-ben a Ferencváros. Ez egy igen érdekes és fordulatos történet, hiszen a Fradihoz érzelmileg nagyon kötődtem. Elek Gyulát kimondottan jó szakembernek tartottam, jól szót értettünk egymással. Ám amikor már harmadik éve ígérgettek, hogy lakáshoz juttatnak, kezdtem elfáradni. Egy évet kivártam a Fradi kedvéért, a másik kettőt lejátszottam, miközben hat albérletben laktam. Köztük több olyan helyen is, ahol még fűtés sem volt! Ha a mai legjobbaknak ezt elmesélem, egyszerűen nem hiszik el, hogy ez megtörténhetett. Engem minden esetre megkeményítettek ezek az évek és túl is éltem ezt az időszakot. A Vasas pedig meg is tartotta, amit ígért. Nekem pedig nagyon fontos volt, hogy én zárhassam magamra az ajtót.”