Sterbinszky Amália: Török Bódog zseniális sportember volt!

Shares
kézi_Sterbinszky Amál, mosoly, 440, JÓ

Sterbinszky Amália jól érezte magát (Fotók: JochaPress.hu)

Családlátogatásra érkezett haza a 66. születésnapját ma, szeptember 29-én ünneplő Sterbinszky Amália, minden idők egyik legjobb magyar kézilabdázó nője. A 250-szeres válogatottnak sikerült úgy időzítenie, hogy részt vehessen egy rendkívül családias hangulatú összejövetelen, Leányfalun.

kézi_1976, nők, 440, Editke zászlóval

A 87. évében járó Török Bódogné Editke

Ezt az együttlétet a valóban feledhetetlen mesteredző, a női kézilabda válogatottat 23 évig megszakítás nélkül felkészítő-irányító Török Bódog özvegye, Editke nem kis anyagi áldozatok árán hozta szó szerint fedél, pontosabban sátor alá. Itt tudtam kiragadni a társaságból a változatlanul népszerű „Amált” egy érdemi beszélgetés idejére.

kézi_1976, nők, 440, Sterbinszky, 2xTH, ez a JÓ

Sterbinszky „Amál” Tóth-Harsányi Katalinnal és Borbálával

„Nagyon örülök, hogy így sikerült az utat összehozni, hogy néhány órát együtt lehettem az 1976-os, montreali olimpián bronzérmes csapatunk játékosaival, harcostársaimmal. Olyannyira megható ez az anyai szeretet, amely szinte ránk zúdult Editke részéről, hogy egészen biztos vagyok benne, ezt senki nem felejti el, amíg él. Jómagam, azon szerencsések közé tartozom, akik a korábbi években, még Bogyi bácsi életében is ugyanitt élvezhettem azt a szeretetteljes vendéglátást, amiben most is részünk volt. Bár immár 35. éve Dániában élek, de minden évben itthon töltök néhány napot. Többekkel – így például Tóh-Harsányi Borival és Katival – különösen régen futottam össze, így többszörös az örömöm.”

 – Pontosabban 1982 márciusában cserélt térfelet, azóta él a skandináv országban. Így az 1982. decemberi, hazai rendezésű világbajnokságra is már ingázva jött haza.

kézi_1976, nők, 440, Angyal Éva

„Természetesen így is nagy élmény volt az a világbajnokság! Csík János volt az edzőnk, a csapat pedig nagyon tudott küzdeni a közös célért. Ami engem illet, a legközvetlenebb „munkakapcsolatom” a beálló Angyal Évával volt, akit élvezet volt helyzetbe hozni. Amikor felugrottam és nem lőttem el a labdát, „Fifi” mindig menetrendszerűen érkezett. Ráadásul rendkívüli módon érezte a hatos vonalat, csak a legritkább esetben lépett rá. De ugyancsak jó és eredményes volt a kontaktus a másik oldallal is, elsősorban Gódorné Nagy Mariannával is, aki igazi bombázónak számított az akkori játékban.”

 – Amióta Dániában él, mivel foglalkozik?

„Amivel elkezdtem, mindmáig azt folytatom. Magánklinikámon akupunktúrával és egyéb módokon igyekszem segíteni a sportsérüléseket szenvedőket, hogy mielőbb meggyógyuljanak. Az évek során számos kiválóság is megfordult a kezeim alatt. Így például a labdarúgók közül az ismert Elkjaer Larsen vagy a dánok egyetlen aranylabdása, Allan Simonsen, de más sportágak legjobbjai közül is számosan megfordultak a kezeim alatt. Szerencsés alkat vagyok, az ujjaim jól működnek, ez idáig nem szenvedek semmiféle fizikai elváltozástól. S amit mindenkinél fontosnak tartanék: az embernek rendszeresen karban kell magát tartania. Ebben nálam jelentős szerep jut a futásnak, de legalább annyira fontosak azok a rendkívül intenzív edzések, amelyeken hetente2-3 alkalommal veszek részt, s amely igen foglalkozásokon az összes izomcsoportot szisztematikusan átmozgatjuk.”

kézi_1976, nők, 440, Megyeri, Nagy Ilona

A két, egykori csepeli erősség: Megyeri Márta és Nagy Ilona

 – Melyek a legnehezebb esetek a munkájában?

„A vállsérülések kezelése a legösszetettebb feladat. Ott különösen precíznek kell lenni. Én igyekszem mindent megtenni a siker érdekében. Túl a konkrét kezelésen, ellátom gyakorlatokkal éppen úgy a betegeimet, mint például étkezési tanácsokkal. Talán furcsa, de 66 évesen sem gondolkodom, mikor megyek nyugdíjba, vagy meddig csinálom. Nekem a munka ma is lételemem, s mivel már elég széles a vendégköröm, azt is megengedhetem magamnak, hogy válogatok, vagy éppen egy bizonyos napon nem dolgozom délután ötig-hatig, hanem csak háromig.”

– Azért a futásról is beszéljünk még néhány mondatnyit.

„Korábban sokkal többet futottam, s a megfelelő adagoknak köszönhetően – már hatvan fölött – nekivághattam a maratoni távnak is. Kétszer (Koppenhágában majd Berlinben) teljesítettem a 42195 métert, a harmadik lett volna a New-Yorkban hagyományos, óriási mezőnyöket vonzó alkalom. Amikor megérkeztük, péntek este a reptéri buszon tudtuk meg, hogy a versenyt a nagy vihar miatt lemondani kényszerülnek. Azt az alkalmat azért is sajnáltam, mert a 4:06 órás egyéni legjobbamat ott szerettem volna 4 óra alá szorítani. Többet nem vállalkoztam erre a távra, viszont félmaratonokat most is bármikor könnyen teljesítek. Ezen a távon két órán belül többször is futottam. Ősszel a lakhelyemen, Helsingörben rendeznek egy félmaratont, azon is szeretnék majd elindulni.”

(MKSZ/jochapress/folytatása következik)