Szabó István a norvégoknak ad nagyobb esélyt

Miután 1992-ben elköszönt a Budapesti Spartacus női kézilabda csapatától, keveset hallani Szabó „Patyi” Istvánról. A Gödöllőn élő, 68-szoros válogatott, későbbi női szövetségi kapitány követi a sportág eseményeit. Így a ma befejeződő női világbajnokságról is van érdemi véleménye.

„A legfontosabb tapasztalat az, hogy hihetetlenül kiegyenlítődtek az erőviszonyok a sportágban. A sok, csaknem egyforma csapat között a végső sorrendet mindinkább a jó csapatszellem, a töretlen akarás dönti el.”

– Talán beszéljünk először a magyarokról. Ön hogyan látta a Vb-szereplésünket?

„Meggyőződésem, hogy lemaradásunkban nagy része van a klubokban túlsúlyba kerülő külföldieknek. A Győr, a férfiaknál a Veszprém, de már a Szeged is alig-alig alkalmaz kulcspozícióban magyar játékosokat. Persze azért sem, mert nincsenek a felszínen. Nincsenek, mert oda sem tudnak kerülni, legyenek bár tehetségesek is. Elmegy a kedvük a feltörekvő junioroknak, ha látják, hogy a „nagycsapatnak” még a kispadjára sem tudnak leülni. A klubok egyébként szép sikereket érnek el, de azokat nem a magyar játékosok érik el. Ami pedig a bukást eredményező lengyel meccset illeti, valahogy „ráaludt” az egész sportág a klubok sikereire. Azt hihettük, hogy ez a lengyelek elleni találkozó majd megoldódik valahogy. Azután jött egy számomra érthetetlen, fásult magyar együttes, amelyből talán csak Szucsánszki Zita akarását emelhetem ki…”

– Mondana ellenpéldákat is?

„A capatok játéktudása is sokat fejlődött, ráadásul még keményen hajtottak-küzdöttek is. Montenegró küzdőképessége már-már legendás, de említhetem a románokat is, akik a 37. évében járó Bradeanuval a jobboldali átlövő posztján – tehát balkezes átlövő nélkül! – csodákat produkáltak. És az ő eredményességük nem szűkíthető le Neagu extraklasszis teljesítményére! De sorolhatom a hollandokat, a franciákat, brazilokat, spanyolokat, a norvégokat is – valamennyien jó kézilabdát játszottak.”

– A legnagyobb meglepetést kik okozták?

„Számomra az oroszok játéka volt az igazán meglepő. Legyőzték a norvégokat és butaságok miatt kaptak ki a lengyelektől. Ettől még nagyon jó csapatuk van, amely kicsit nagyobb odafigyeléssel a döntőig is eljuthatott volna.”

– Az utolsó 60 percben viszont a norvégok és a nagy meglepetésszerző hollandok mérik össze tudásukat…

„A norvégok vitán felül élvezetes kézilabdát játszanak és nálam 60-40 arányban jobban állnak. A hollandok jó kapussal és védelemmel rendelkeznek. Igaz, nincs nagy lövőjük, de a rendkívül sokmozgásos, gyors támadásszövésükkel meglepetést okozhatnak a döntőben is. Előfordulhat, hogy az utolsó 60 perc során 5-6 olyan játékos is pályán lesz, akik klubszinten Magyarországhoz kötődnek.”