Szánalmas magyarázkodás
„Legalább az újságírók írhatnak erről. Ha továbbjutottunk volna, akkor úgy érzem, senki nem írt volna rólunk, így legalább lesz miről beszélgetniük, úgyhogy hajrá mindenkinek!” Zalánki Gergő, férfivízilabda-válogatottunk balkezes játékosa nyilatkozta a fentieket a Vlv.hu-nak az Európa-bajnokságon a Szerbiától elszenvedett – ránk nézve hízelgő – 8-5-ös vereség után.
Zalánki Gergő a Magyarország – Montenegró mérkőzésen. MTI Fotó: Illyés Tibor
- Novák Miklós írás a Magyar Időkben
A régi idők magabiztosságából, sőt önhittségéből táplálkozó értékelés, amikor még minden második magyar pólós olimpiai bajnok és/vagy doktor volt – a régi idők szellemessége nélkül. Zalánki Gergő sajnos se nem doktor, se nem olimpiai bajnok, még csak nem is szellemes, csupán önhitt, amit még nagydobra is ver, ami így, önmagában szánni való.
Először is, ha a következő két évben, mondjuk a tokiói olimpiával bezárólag, egyetlen magyar médium sem foglalkozna a vízilabdával egyetlen sor, kép és snitt erejéig sem, abba a magyar póló belerokkanna, a magyar sajtó viszont valahogy csak átvészelné a „válságos” két évet.
Másodszor, ez az érvelés olyan, mintha egy újságíró a tárgyi és nyelvtani hibáktól hemzsegő, téves következtetést megfogalmazó cikkét azzal mentegetné: ha jó cikket írt volna, azt a kutya sem olvasná, így legalább az olvasóknak lesz miről beszélgetniük.
Szánalmas.
Mégse Zalánki Gergőt bántsuk, ő ugyanis legalább ott volt Barcelonában, tette a dolgát, még csak nem is rosszul. Nem az ő hibája, hogy a társaival együtt nehéz örökséget cipel: mindenki a zsinórban háromszor olimpiai aranyérmes csapathoz méri őket. És a Barcelonában nyújtott teljesítmény alapján a kapusok mellett talán még éppen Zalánki az egyetlen, aki posztról posztra haladva kiállja az összehasonlítás fájdalmas próbáját a tündöklő elődökkel.
Gond inkább azokkal van, akik az Eb, a felkészülés helyett inkább a pihenést választották, s most azt a cinikus következtetést vonhatják le: milyen jó, hogy kihagytam az Eb-t. Persze minden eset más; van, aki sérült, van, aki érzi az évek múlását, másnak gyereke születik, s mindenekelőtt persze már jóllakott, a nemzeti csapat asztaláról lehulló morzsákat már nem igényli a kluboktól kimért zsíros falatok mellé.
Ám van itt egy hatalmas tévedés: a magyar vízilabda-ob I nem a Premier League, nem anyagilag virágzó klubok alkotják, nincs, de legalábbis csak csekély az üzleti értéke. A csapatok és a játékosok a soha nem látott anyagi bőséget – ne legyünk szégyellősek, a még csak nem is válogatott, hanem csupán ügyes sportolók is milliós nagyságrendű fizetést – kizárólag az állam bőkezűségének köszönhetik. És az állam, Magyarország képtelen elérni, hogy a csapatát, a magyar válogatottat valóban a legjobbak képviseljék az Európa-bajnokságon.
Bezzeg a szerbek. Ők nem pihennek, a legjobbak kivétel nélkül csatasorba álltak, pedig már mindent megnyertek, amit csak lehet. Arról nem is szólva, éppenséggel ők is lehetnének kimerültek, hiszen a keretükből heten is a magyar bajnokságban edződnek. Hozzánk képest szinte szegények, a mérkőzés után mégis az ő kapitányuk vigasztalta a miénket a fejét simogatva, mint apa a szomorú gyermekét. Dac helyett megaláztatás jutott osztályrészül.
Hiába van pénz, fegyver, paripa, a tehetségek csak nem tülekednek tömött sorokban a magyar medencékben. Amit persze nehéz számonkérni, mert a feltételrendszer, a nevelés önmagában kevés, a tehetségnek meg is kell születni.
S a magyar póló a riói olimpia óta eltelt két évben nemhogy szupertehetséget, világklasszist, de a válogatottnak érdemi erősítést jelentő kerettagot is talán csak egyet (Vogel Soma) tud felmutatni. Jelenleg ott tartunk, hogy csak Európában legalább négy (a három délszláv és az olasz), a mienknél egyértelműen jobb gárda akad; nemhogy az arany, az olimpiai elődöntő is álomnak tűnik csupán.
A klub és az egyéni érdek persze fontos, de csak parciális: a magyar pólót a magyar válogatott jelenti. Nincs, nem lehet kifogás, össze kell zárni, aki él és mozog, annak a válogatottban a helye.
Mert ha nem, akkor jön a megaláztatás és a szánalmas kifogás.
Nagy Viktor szerint a magyar sajtó nem korrekt a pólóválogatottal
