Szántó Imre: Az elnök hatalmi tébolyban szenved!

Bár a 90. magyar egyéni ökölvívó bajnokság erősen féloldalasra sikerült, show elemekben annál inkább bővelkedett a Győrben lebonyolított bunyós csúcstalálkozó. Így fordulhatott elő, hogy a tíz pár mérkőzése (amelyek között volt, amelyik idő előtt befejeződött) a szokásos két óra helyett több mint négy órás programmá dagadt. A csúcsot természetesen az előzetes várakozásnak megfelelően a Bacskai Balázs – Harcsa Zoltán összecsapás jelentette a 75 kilósok fináléjában. Így magától értetődő módon ez a meccs volt Szántó Imre és a jochapress.hu beszélgetésének középpontjában.

„A nézők bizony nem tolongtak, mert a közönség nem show-műsorokra, meg fürdőruhában rohangáló tündérkékre kíváncsi, hanem jó bokszra. Ám ezek a már unalomig ismert betétdalok nem tudták elfedni a lényeget: az igazi bunyóból ugyanis keveset láttak, akik ezt a döntőt választották. Papírsúlyban például mindössze négy induló volt – annak idején, 1925-ben Adler Zsiga bácsinak légsúlyban sokkal több ellenféllel kellett megmérkőznie ugyanebben a súlycsoportban…”

– Akkor végül is hány olyan ökölvívó lépett szorítóba, akiket nemzetközi mércével mérve is elismer jónak?

„A 60 kilós Varga Miklós egyértelműen ebbe a szűk körbe tartozik, miként nehézsúlyban Szellő Imre is kitett magáért. Természetesen ide sorolom be a 75 kilósok két finalistáját, Bacskai Balázst és Harcsa Zoltánt. Ezzel be is fejeztem a felsorolást…”

– A legnagyobb érdeklődést kétség kívül Bacskai és Harcsa három menete váltotta ki.

„Teljesen indokoltan. Az eredménnyel én most nem is foglalkoznék, inkább a benyomásaimat mondanám el. Bacskai négy és fél évvel idősebb, sokkal rutinosabb versenyző, mint Harcsa, akinek már így is szép eredménylistája van – az olimpiai 5., és az Eb 3. helyekre gondolok elsősorban. Bacskai sokkal sematikusabb bunyót vonultatott fel, mint tanítványom, akitől szellemes, színes, okos bokszot láthattam – mindenképpen az előzetes várakozásomon felül. Természetes, hogy állóképességi gondjai adódtak, hiszen a körülötte kialakult herce-hurca miatt mindössze tíz, komoly edzéssel a háta mögött vágott neki az Ob-nak. Ennek megfelelően az első két mérkőzésén elég „vékony” volt, a döntőre viszont magára talált.”

– Mi lehetett volna, ha folyamatos munkából tudott volna az Ob-ra érkezni?

„Ez költői kérdés. Ami viszont tény: részegen, totálkárosra ütött egy autót, amiért én meg akartam büntetni. A szövetség – élén az elnökkel, dr. Csötönyi Sándorral – ezt nem engedte, mert a vezetést csak a remélt Eb-érem érdekelte. Ennek reményében minden elvtelenségbe belementek. Ráadásul akkor a gyerek kissé erőszakos anyja is ellenem fordult – Zoli ezért is ment el átmenetileg tőlem Csepelre. Most viszont anyuka is úgy látta, hogy a fia csak velem tud eredményes lenni, ezért visszavezényelte hozzám, Kispestre.”

– A tékozló fiú visszakérte magát, nekiálltak edzeni, de változatlanul nincs nyugalom körülötte.

„Igen, folyamatosan terrorizálják, most éppen pénzelvonással fenyegetik. Amikor én – jogosan! – meg akartam büntetni, azt megvétózták. Nyilvánvaló, hogy az elnök hatalmi tébolyban szenved és minden áron ki akarja kényszeríteni Zolit is Kubába, amely január 6. és 17. között esedékes útnak a szakmai értéke közelít a nullához. Ha már bezúdult a pénz, akkor azt okosan kellene használni. Ha minden áron Kuba, akkor menjenek el egy hónapra, mint ahogyan azt például a melegvízi táborokkal a kajakozók és kenusok évek óta meg is teszik…”

– Önt nem tudják megbüntetni, mert önként lemondott mindenféle, elérhető juttatásról. Tanítványát viszont sakkban tudják tartani.

„A mai állás szerint Zoli semmiképpen nem akar Kubába menni, mert a kétszer 16 órás utazás, az átállás és az idő rövidsége csak tönkretenné az addig elvégzett munkát. Ami engem illet, a kemény, célirányos edzésmunka híve vagyok. Már most alig várom a februárban esedékes, Bocskai Emlékversenyt, ahol reményeim szerint Harcsa ismét bizonyítani fog. Őszintén mondom: örülök, hogy Bacskai feljebb jött egy súlycsoporttal, mert így Harcsának komoly riválisa lesz, aki rákényszeríti őt a folyamatos, kemény felkészülésre.”