Szász Kitti nem kér már a vb-ből

Aligha lesz ötödször is világbajnok, inkább a jövedelmezőbb szórakoztatás felé fordul – nyilatkozta Kossuth Rádió Sportvilág című műsorának a múlt héten új Guinnes-rekordot felállító freestyle focista, Szász Kitti egy cukrászdában.

Ebben a környezetben adódott a kérdés, mennyire kell figyelnie a formában maradásra?

„Senki nem ellenőrzi, hány kilós vagyok” – utalt rá Szász, nincs szüksége élsportolói aszketizmusra, ám mivel folyamatosan fellép, azért odafigyel magára.

Ahogy eddig is, hiszen edzője, menedzsere soha nem volt. Így lett Guinnes-rekorder: a lány, aki a világon legtöbbet dekázik sarkon egy perc alatt, szám szerint 107-et.

Régóta ott motoszkált benne a vágy, de „annyira sok papírmunkával jár és annyira drága, hogy nem vetettem bele magam, és akkor csak így sodródtam, hogy majd egyszer” – mesélte, eddig miért nem került rá sor. Aztán a Face Team felajánlotta, lenne-e kedve a csúcsdöntéshez.

A válasz magától értetődött. „Persze, főleg ha nincsen mellé papírmunka” – és mivel nem volt, „igazából csak kimentem és többet kellett csinálnom mint Indi Cowie”. Az amerikai freestyler korábbi rekordját végül öttel szárnyalta túl.

A hitelesítés valóban nem olcsó mulatság, Szász úgy tudja, csak az ellenőrző bizottság elhívása tízezer dollár, plusz az elszállásolás, az utaztatás és az ellátás.

Nagyjából tisztában volt vele, milyen freestylerekordok léteztek korábban. A saját erősségeit ismerve több megdöntésére is képesnek érezte magát. „De azt mondták, maradjunk az egynél és mivel a sarokkal dekázás az egyik kedvencem, így annál maradtam.”

Azért nem zárta le a további terveit: „ha megkeresnek azzal, hogy döntsek egy másik rekordot, akkor nagyon szívesen, de egyelőre ezzel is elégedett vagyok”.

Az épp egy osztrák gálára készülő labdazsonglőr is elmerengett, sport vagy inkább show, amivel foglalkozik.

„Mostoha sport a freestyle foci” – mondta az egész helyzetet belülről megélők őszinteségével. Régebben igyekezett profiként koncentrálni, annak megfelelően étkezni, edzeni. „Akkor nyertem ugye a világbajnokságokat. De úgy voltam vele, így nem biztos, hogy megéri és nem biztos, hogy olyan profi szinten tudom ezt csinálni egyedül, ahogyan kellene.”

A versenyeredmények szubjektivitása sem azt erősítette benne, hogy érdemes ennyi energiát belefektetnie. Mert például ha olyan zsűrit fog ki, amely jobban szereti a táncos mozdulatokat, akkor az ő nehezebb trükkjei mit sem érnek, eleve kiesésre ítélve, akár egy jól sikerült felkészülését és teljesítményt sutba dobva.

„Egyébként a versenyzés csak hobbi, tehát abból nem lehet megélni, azzal nem lehet pénzt keresni, A bevételi forrás a fellépés, ahol szórakoztatod a népet, ahol eladod a koreográfiádat vagy a tudásodat, ott az egy teljesen más közeg. Ott tényleg szórakoztatni kell, nem nehéz trükköket csinálni, hanem zenére mozogni.” Bár mindkét részét kedveli, egyértelműen a fellépések felé fordul, a vb-ken nem is tervez indulni. „Nem célom már. Négyszeres világbajnok vagyok, ha nyerek egy ötödiket, azt senki nem fogja feljegyezni. Megjegyezni sem.” Azaz nem motiválja semmi, hogy belefektesse azt a napi hatórányi edzést, ami elengedhetetlen a sikerhez.

Ezzel szemben a szórakoztató fellépésekhez elegendő néhány naponta egy-egy órát ráfordítani a szinten tartáshoz.