Százharmincegy nap kóma után harmincnégy esztendővel!
A sportéletben a sok-sok világraszóló siker mellett – sajnos – előfordulnak balsikeres szituációk, olyan balesetek is, amelyek nem törtvényszerűen fordulnak elő, és amelyekből azután nem egy esetben tragédia bontakozik ki. Így történt ez 1979. március 30-án, Tatabányán is, ahol az akkori kézilabdás világ talán legerősebb, többszörös BEK-győztes együttese, az akkori NSZK-beli Gummersbach vendégszerepelt, Európa-Kupa visszavágó mérkőzésen.
A baj a 22. percben következett be. Ekkor a tatabányai kapus, Bartalos Béla indítását az ugyancsak világklasszis, később sok éven át német szövetségi kapitány, Heiner Brand elcsípte és indította a talán legjobb németet, Joachim Deckarmot. A labdára egyszerre rajtoló Deckarm és Pánovics Lajos összefejeltek, a német játékos pedig oly szerencsétlenül esett, hogy utána 131 napig kómában volt. Arról csak véletlenül esett szó, s ez ma már sajnos megváltoztathatatlan tény, de ettől még fennállt, hogy a tatabányai pálya nem parkettás volt, hanem bitumenes. Ez a különbség sokszoros ütést jelentett Deckarm koponyájára.
Az is tény, csodaként emlegették, hogy Deckarm 131 nap után magához tért, s bár életfunkciói jelentősen lecsökkentek, a rendkívül gondos ápolásnak köszönhetően mindmáig él.
A vétlen Pánovics csak évekkel később találkozott ismét Deckarmmal, azóta viszont egyre mélyebb barátság épül közöttük. Deckarm többször is járt Magyarországon vendégségben, ilyenkor Hévizen Komáromban és Kehidakustányban is aktív pihenésben volt része, miközben számos, baráti találkozón is részt vett.
Bár a mai nem kerek évforduló, Deckarmról beszélni sosem lehet elégszer. Ezért is kerestem meg Pánovics Lajost, hogy arról kérdezzem, mit tud az egykori baleset túlélőjéről, barátjáról, Joachim Deckarmról?
– Sajnos, Joachim nem a legjobb állapotban van – kezdte az Ausztrában edzősködő, egykori tatabányai kézilabdázó. – Én is csak közvetítőkön keresztül tudok telefonon eljutni hozzá, de legutóbbi, egy héttel korábban volt érdeklődésemkor azt a választ kaptam, hogy most ne erőltessem a vele való beszélgetést. Természetesen nem adom fel és folyamatosan érdeklődőm abban bízva, hogy előbb-utóbb megint sikerül legalább néhány mondatot váltanunk.
– Mikor találkoztak legutoljára és vannak-e tervei a következő, ilyen alkalomra vonatkozóan?
– Magyarországon utoljára 2006-ban járt Joachim, én három éve voltam Németországban nála. Azon igyekszem, hogy ha állapota engedni fogja, ismét el tudjuk őt és legközelebbi hozzátartozóit hozni Magyarországra. Ehhez persze segítőkész szponzorokat kell találnom.
– Mit lehet még tudni Joachim Deckarmról?
– Saarbrückenben él és rendkívül sokoldalú program keretében igyekeznek az állapotát stabilizálni. Édesapja már régen meghalt, nyolcvan fölötti édesanyja viszont még él. Meggyőződésem szerint elsősorban a fia iránti szeretete tarja őt életben. Az alapítványa immár két éve a legjobb kezekben van, hiszen egykori játékostársa, Heiner Brand vette át az ügyei intézését.
