Szégyen! Egyedül Glázer Róbert meri bírálni Bouadlát!

foci_Glázer Róbert, 440Glázer Róbert (Fotó: veol.hu)

Helyben vagyunk! Pontosan az történik, amire a magyar labdarúgás ismert állapotában lehetett számítani! Adott a magyar bajnok – a DVSC – és adott egy konkrét összeg: egymilliárd forint. Ennyi a veszteség, amit elsősorban a rendkívül fegyelmezetlen francia-algériai légiós, Selim Bouadla nyakába kellene varrni. S ezzel szemben mi történik? A megszólalók döntő többsége vagy mellébeszél, vagy megvédeni igyekszik az egymilliárdos mínusz elsődleges felelősét.

A játékos – megérezvén, hogy egyáltalán nem lesz ügy a fegyelmezetlenkedéseiből, illetve annak következményéből – nem bújik el a sajtó elől, minimum hónapokra, hanem máris finoman támadóállásba helyezkedik. A sportnapilap augusztus 7-i, mai számában többek között a következőket mondja: „Nem szeretném, ha elfelejtenék, hogy eddig mindent megtettem a klubért, mindent, ami csak tőlem tellett.”

Megkaptuk a figyelmeztetést: ő bizony mindent megtett…Erre én szeretném megkérdezni: miért is szerződtették? És mennyiért? Nem százezerért és nem is kettőszázért, miközben emberek százezrei dolgoznak minimálbérért, igen gyakran nyújtott munkaidőben vagy éppen három műszakban. És egyiküknek sem juthat eszébe, hogy hangsúlyozza: ő bizony mindent megtett. Mert ha néma csöndben is robotol, akkor is igen gyakran megkaphatja, hogy „holnap már nem kell bejönnie”.

A mi szegény francia-algériai labdazsonglőrünk sokkal többért – ide várnám a DVSC illetékeseitől a konkrét számot, mennyiért is? – végzi a dolgát és meg is van magával elégedve! Nyilván vette az adást, rájött, hogy nincs is itt semmi baj, hát még meg is dicséri önmagát. Kondás Elemér vezetőedző pedig már korábban is védelmébe vett szinte mindenkit, ahelyett, hogy emelt hangon szidta volna Bouadlát – és akár még többeket is – aki miatt „ugrott” az egymilliárd és a további lehetőségek sora.

Persze megértem én őt is, benne van ebben az össznépi szemfényvesztésnek a mókuskerekében, amit magyar labdarúgásnak neveznek. Ha nem mentegeti csapatát és játékosait, akkor talán még egy kis önkritikát is kellett volna alkalmaznia. Az ugyanis az edzői stáb feladata, hogy a játékosok fizikailag és mentálisan is optimális formában legyenek, bevetésre kész állapotban.

Márpedig aki már a 9. percben elveszíti az önkontrollját, ott komoly gondok vannak. Megkockáztatom: az illető messze nem volt „meccsre kész” állapotban. Egy szabadrúgás megakadályozását a 89. percben még csak el lehet fogadni, feltéve, hogy az illetőnek még nincsen sárga lapja. Ugyanezt elkövetni, már a 9. minutumban – ez az önkontroll teljes hiánya, amit semmiképpen sem lehet bocsánatos bűnnek nevezni. Ha ez mégis előfordul, akkor a vezetőknek azonnal kapcsolniuk kellene: itt valami nincs rendjén. Az egyetlen, észszerű megoldás pedig az lett volna, ha Kondás azon nyomban le is cseréli az önmagáról már messze idő előtt megfeledkező játékost.

Ilyesmikről azonban nem nyilatkoznak az érdekelt szakemberek. Az egyetlen, számomra elfogadható mondanivaló a korábbi szövetségi kapitányé, Glázer Róberté. Neki volt merészsége leszögezni: nála Bouadla nem is játszana, ő is a haszontalan légiósok számát gyarapítja hazánkban.

Elgondolkodtató, hogy – Glázert lehet szeretni, vagy éppen legyinteni rá – a csaknem harminc éve edzőként dolgozó, egykori győri csatár így mer fogalmazni, miközben mások rendre a legfinomabb szóösszetételeket keresgélik, ha mégis mondanak valamit… Ahol ez az össznépi maszatolás ilyen magas színvonalra tudott felfutni, ott a szuper stadionok sora sem valószínű, hogy érdemben lendíteni tud majd a morális válságban (is) szenvedő magyar labdarúgáson.

This entry was posted in Blog and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.