Szeiler József négy veszprémi hónapja
Szeiler József védte a Veszprém kapuját harminc évvel ezelőtt, amikor a királynék városának futball csapata történelmet írva a sportág történetében először jutott az NB I-be. (Fotó: BLIKK)
A jubileumi eseményre természetesen a Ferencváros egykori kapusát is meghívta a volt csapattárs, az eseményt szervező Csik Ferenc, az MLSZ Veszprém megyei igazgatója. Ő azonban nagy bánatára nem tudott eljönni. Érdekelt, hogy vajon mi lehetett az oka. Hiszen Balatonalmádiban, kedvenc kávézójában, – ahol Petry Zsolttal és Brockhasuser István kapus legendákkal is találkozik időnként – jeleztem neki, hogy készüljön a találkozóra.
– Nagyon bánatos vagyok, hogy nem lehettem ott, pedig nagyon készültem, hogy találkozhassak az egykori játszótársakkal – szomorkodott Szeiler József. – Pedig Bikával és Gazsival (Horváth László és Gáspár Zoltán) a veszprémi piacon többször beszélgettünk róla, hogy focizunk egy jót és nosztalgiázunk is a feljutás örömteli pillanatairól.
– Aztán győztek a „rómaiak”…
– Sajnos, igen. Petry Zsolttal már korábban eldöntöttük, hogy a válogatott szünetben elrepülünk Rómába. Mindent elintéztünk, lefoglaltuk a repülő jegyeket. Három nappal később jelzett Csik Feri, hogy mikor lesz a találkozó. Sokat gondolkodtam, hogy mi tévő legyek, de Zsolttal sem akartam kiszúrni, így végül elmentünk Rómába.
– Pedig fantasztikus volt a hangulat, többek megkönnyezték a megemlékezést.
– Igen, hallottam róla. A „Motor” (Vajda György a Nemzeti Sport újságírója) is ott volt és azt mondta, hogy Józsi, sajnálhatod, hogy nem voltál ott, mert szem nem maradt szárazon. Mikó István szenzációsat alkotott a színpadon az egyszemélyes darabban.
– Ezek szerint Veszprém a szívéhez nőtt.
– De még mennyire. Életem egyik meghatározó négy hónapja volt. Andorka Gabi mellé kerültem a keretbe, mert nem volt másik kapus. Az ő lábtörése miatt védhettem az utolsó négy mérkőzésen. Köztük az utolsó, a bajnoki címet eldöntő Nyíregyháza elleni összecsapáson. Glázer Róbert edző szokásos értékelése szerint nem NB I-es, hanem válogatott formában védtem azon a találkozón. De meggyőződéssel vallom, hogy szinte egyenértékűen kezelem a Bajnokok Ligája menetelésünkkel a Ferencvárosban. Szívesen maradtam volna, hiszen huszonkét évesen NB I-kapus lehettem volna. De milyen a sors? Zsiborás Gabi lábtörése miatt a Fradi visszahívott, ezért nem maradtam a kölcsön szerződésben.
– Ezzel viszont megnyitotta az utat egy saját nevelésű, veszprémi fiatal kapus előtt.
– Az akkor szárnyait bontogató Végh Zoli volt a társam. Mindig azt mondogatta, hogy szeretnék olyan jó kapus lenni, mint te, Józsi. És „Pipa” bizonyított is. Hatszáz NB I-es meccsel és huszonöt válogatott találkozóval zárta a pályafutását.
Megígértem Szeiler Józsefnek, hogy a hétvégén viszek neki Varga Róbert „A 88. perc” című írásából egy példányt. Abból megtudhatja, miről maradt le.
(Donát Tamás)
