Széles Sándort előbb hazatoloncolták, majd agyonhallgatták

Shares
Fotó: sport365.hu

Fotó: sport365.hu

Elég furcsa módon kellett otthagynia a barcelonai úszó világbajnokság helyszínét Széles Sándor mesteredzőnek, akinek este féltizenegykor szóltak: félnégykor kelnie kell, mert hazautazik. Széles tudomásul vette a döntést és mindenféle ellenkezés nélkül repülőre szállt. Így tanítványának, Gyurta Dánielnek távollétében kellett bizonyítania kivételes tehetségét és felkészültségét.

Gyurta Dani változtatott taktikával is nyerni tudott, majd már itthon védelmébe vette mesterét. Ahogy mondta: nagyon bántotta őt, ami Széles mesterrel történt. E szavakból nyilvánvalóan kiderült, hogy Gyurta nem ért egyet a szövetség vezetőinek döntésével. Egyidejűleg ismét és újra kinyilvánította elkötelezettségét Széles Sándor mellett.

A vezető sajtóorgánumok nem különösebben tolongtak azért, hogy Szélest megszólaltassák, így az érdeklődőknek maradtak a bulvárlapok – koránt sem mindig egyértelműen hiteles – információi.

Ami pedig talán még a hazaküldésénél is kényesebb téma, az Risztov Éva máig sem megindokolt távozása a hódmezővásárhelyi edzőtáborból, majd a világbajnokságon volt kilencedik helyezése. Ezzel kapcsolatosan pedig azt sem hangosították fel a hivatalos nyilatkozók, hogy Risztov Éva olimpiai bajnoki címében jókora része volt Széles Sándornak.

A „dolgozó tömegek” a közelmúltban pedig csak indirekt úton értesültek a Széles – Risztov kapcsolat végéről. Megjelent ugyanis egy hosszú írás arról, hogy Risztovnak új edzőt keresnek, aki hosszú távú megoldás kell legyen. Ebben burkoltan az is benne foglaltatik, hogy a Szélessel volt együttműködés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, illetve az is kiolvasható a sorok közül, hogy Szélessel nem lett volna megnyugtató a folytatás.

Miután Gyurta egyértelműen kiállt a Szélessel való folytatás mellett, így érthető módon a Risztov Évával volt közös munkára és annak végének miértjére igyekeztem rákérdezni az illetékesnél, Széles Sándornál.

– 2012. februárjában, a floridai edzőtáborozást megelőzően megkért Kiss László szövetségi kapitány, hogy Évát is vigyük magunkkal a csoport tagjaként. Szögezzük le: Évának megelőzően nem volt kiugró eredménye, az olimpiai kvalifikációt is csak 2012-ben szerezte meg. Feltehetően ő is érezte, hogy a kezdeti nehézségek után egyre jobban úszik, mert a tábor végeztével azt kérte, ha máskor megyünk valahova, ő is hadd csatlakozzon. Ideje nagyobb részét Debrecenben töltötte, s ez idő alatt heti bontásban küldtem neki a személyre szólóan elkészített edzéstervet. A benne foglaltakat legjobb tudomásom szerint Dévai László edzőkolléga irányításával végre is hajtotta.

– Végül Gyurta mellett Risztov is olimpiai bajnok lett. Ha úgy tetszik, a londoni nyolc magyar aranyéremből kettőhöz nagyon komoly köze volt.

– Ezt én is így gondolom, hivatalosan viszont az én vele kapcsolatos tevékenységemről a lehető legkevesebb szó esett. Pedig Éva felvállalásával komoly kockázatot vállaltam. Gondoljon csak bele: mi lett volna, ha Gyurta nem nyer Londonban? Azonnal megkaptam volna, hogy megosztottam az erőimet, ahelyett hogy csak Gyurtával foglalkoztam volna. Azt pedig megint csak halkan jegyzem meg: Risztov Éván keresztül komoly szellemi tőkét adtam ki a kezemből…

– Végül minden jól sült el, Risztov pedig London után is Önnel folytatta felkészülését.

– Amikor elkezdtük a 2013-ra történő felkészülést, az edzőtáborokban nem könnyen, de elvégezte a fejadagokat, a debreceni munkavégzést illetően viszont nem vagyok egészen nyugodt. Ami pedig a hódmezővásárhelyi táborból volt „elköszönését” illeti, nekem máig nem indokolta azt meg. Így a miérttel kapcsolatosan abszolút tanácstalan vagyok, hiszen nekem vele direktben soha nem volt érdemi problémán, netán ütközésem.

– Mit szól ahhoz, hogy volt tanítványa csak kilencedik lett a barcelonai Vb-n?

– A szoros beúszó miatt sem értékelem Éva teljesítményét. Remélem, megtalálják neki azt az edzőt, akivel éveken keresztül tud majd együtt dolgozni, s akit nem hagy majd ott az edzőtáborban minden ok nélkül.