Széplaki Pál lovas mesteredző: Mindent dr. Kollár Kornéltól tanultam!
Széplaki Pál egyetlen magyarként került a „Reiter Revue” című, német lovas magazin címoldalára
A Magyar Edzők Társasága 2016. májusi ülésén három jelöltnek ítélte oda a „Mesteredző” büszke címet. Az egyik közülük az 1945-ben született lovas szakember, Széplaki Pál. A klubhűség ritka képviselőinek egyike pályafutása során kizárólag a Budapesti Honvédban versenyzett.
– 1957-ben kerültem kapcsolatba a lovassporttal – emlékezett Széplaki Pál. – Édesapám a lovas tüzéreknél szolgált, innen az út a lovakhoz. A Ludovika Akadémián dr. Kollár Kornéltól tanultam meg az alapokat. Négy évvel később indultam először versenyen, majd szép lassan másztam meg a létrafokokat. 1964-ben a kezdeti 100 centis akadályoktól eljutottam a százhatvanasokig. A felnőtt Ob-n ugyanis már ilyen magas akadályokon kellett átjutni.
– 1960-tól már a Hídász utcai bázison gyakorolt.
– Ez akkoriban is egy nagyon komoly lovas klub volt, jól képzett edzők és sokra hivatott versenyzők találkozóhelye. 1966-ban már Európa-bajnokságon indulhattam a svájci Luzernben, ahol csapatunk a 4. helyet szerezte meg. Mivel akkoriban sok sportágban még nem rendeztek külön világbajnokságokat, így ezek a kontinensvetélkedők is nyíltak voltak. Ha a minket megelőző amerikaiakat nem számoljuk, akkor mi lettünk Európában a harmadikok.
– Ön 1972-ben ott lehetett a müncheni olimpián is.
– Kemal nevű lovammal a középmezőnyben, legjobb magyarként a 48. helyen végeztem. Vele egyetlen magyar díjugratóként felkerültem a „Reiter Revue” című, világszerte ismert lovas szaklap címoldalára is.
– Számos hazai és nemzetközi sikert követően 1979-ben hagyott fel a versenyzéssel, de a sportágtól egy pillanatra sem szakadt el.
– Igyekeztem mindent megtanulni mesteremtől, dr. Kollár Kornéltól, akitől nyugdíjba vonulását követően átvettem az edzői feladatokat. 1981-ben szakedzői diplomát szereztem a TF-en, majd Kaposvárott a lótenyésztő szakmérnöki szakot is elvégeztem. Minden alkalmat megragadtam, hogy a szakmai ismereteimet folyamatosan karban tartsam, illetve bővítsem.
– Ki volt a legsikeresebb tanítványa?
– Göttler Vilmos kijutott a barcelonai olimpiára is, ahol díjugratásban az 58. helyen végzett. Jómagam egyébként magánemberként ott voltam 2000-ben, Sydney-ben is az olimpián, ami ugyancsak nagy élményzuhatagot hozott számomra.
– Önt a Mesteredző címmel tüntették ki. Megkerülhetetlen a kérdés: Széplaki Pál szerint mitől lesz valaki jó edző?
Széplaki Pál ma is folyamatosan képzi magát
– Számos tulajdonság elengedhetetlenül szükséges. Így például a kellő szakmai ismeretek birtoklása, a szituációk jó megoldási képessége, a közösségteremtő erő elengedhetetlenek. Jó pedagógusnak és jó pszichológusnak is kell lennie, annál is inkább, mivel nálunk az emberek mellett a lovakkal is hangot kell tudni találni.
– Ön mind a mai napig igen aktív életet él. Mi mindenre jut ideje és ereje a sportágban?
– Fontosnak tartom elmondani, hogy sok éven át küzdöttünk a Hídász utcai bázis megmaradásért, amelyre bizonyos körök szemet vetettek. Nagy örömömre néhány éve végleg lekerült a téma a napirendről, maradhattunk a helyünkön. Ami engem személy szerint illet, sok éven át részt vettem a másoddiplomások képzésében, a TF-en a lovas szakismeretek oktatásában. Jelenleg is foglalkozom tehetséges fiatalokkal. Versenybíróként is rendre ott vagyok a lovas erőpróbákon.
– A mesteredzői címre pályázni kellett…
– Már egy évvel korábban is próbálkozni akartam, de a szövetségben elfelejtették beadni a papírjaimat. Így 2016-ban ismét nekifutottam és nagy örömömre, elnyertem a megtisztelő címet. Ez a kitüntetés csak megerősít abban, hogy amíg erőm engedni fogja, továbbra is aktív legyek a sportágban.
