Szerdán csak a Fradi-szív segíthet a Győr ellen
Aki évek óta figyeli a Győri Audi ETO-ban folyó, világszínvonalú csapatépítést, az pontosan tudja, hol is tart a reprezentatív magyar együttes. Már tavaly is megnyerhette volna a legjelentősebb európai sorozatot, de akkor még ezért-azért elmaradt a végső siker. Bár a róka és a sajt esete itt is érvényes, mégsem vállal túl nagy kockázatot, aki azt mondja, hogy az idei BL-sorozat első és legnagyobb esélyese a Győri Audi ETO KC.
Erre a merésznek egyáltalán nem tűnő jóslatra adott jókora megerősítést Ambroz mester hölgykoszorúja szombaton délután, amikor is hazai pályán végig kézben tartva a meccs alakulását, aratott magabiztos, hatgólos sikert a mezőny talán második legjobbja, a norvég Larvik ellen. Megkockáztatom, hogy a Larvik most jobban játszott, mint az otthon (is) elvesztett 60 perc során, s talán még szorosabb lehetett volna a végeredmény, ha Leganger kapus hasonlóan véd, mint a hazai pályán tette. Az ő teljesítménye azonban jócskán elmaradt a korábbitól, s bár az immár 44 éves cseréje, a dán Rantala is bemutatott néhány bravúrt, ez édeskevés volt ahhoz, hogy csapatát versenyben tartsa a győriekkel.
Annál is inkább kevés volt az ellenkező oldal kapusprodukciója, mert „ideát” Lunde egyenesen parádézott. A nemzetközi szintű klasszis mind jobban összeszokik az előtte védekező, ugyancsak magas és elég mozgékony győri fallal, s ez csak tovább javítja az egyébként is meglévő hatékonyságát. Olyan jó volt a védőmunka, hogy Ambroznak nem is kellett bevetnie az e téren különösen jó vendégjátékost, a francia Tervelt, aki így csak pillanatokra lépett pályára.
Ami pedig a támadásokat illeti, a spanyol mester ez alkalommal a brazil bombázót, Amorimot is fennhagyta a pályán, szemben a Norvégiában alkalmazott gyakorlattal, amikor „Duda” csak a védelemre koncentrálhatott. Görbicz ezúttal is villantott néhány zseniálisat, Lekics pedig sérült karral is bizonyította, hogy kiváló és kár érte, hogy elhagyja a szezon végén Győr városát. Maradnak viszont a többiek, élükön a norvég beállóval, Lökével, aki egymaga is képes folyamatos gólveszélyt jelenteni az ellenféle hatos vonalán.
A széleken is bíztató jeleket láthattunk, hiszen Orbán harcossága eredményességgel párosult, a baloldalon pedig a még kezdőnek számtó Szepesi nem izgatta magát és háromszor is bevette a Larvik kapuját. Mellette ott van még Korsós, hogy a balszélen is kitűnően használható, sokoldalú Kovacsicsról se feledkezzünk meg.
Egy szó, mind száz: a Győr ezúttal is erődemonstrációt tartott és ismételten bejelentkezett a Bajnokok Ligája győztesének járó serlegre. Ennek a csapatnak tényleg meg illik szereznie a végső győzelmet is. A reális erőviszonyok ismeretében ez olyannyira papírformát jelent, hogy a Győr további BL-meccseire nálam – ha lenne saját fogadóirodám – győzelemre nem lehetne fogadni. Ez az együttes annyival jobb bármelyik riválisánál.
Most már csak az a kérdés, hogy a vasárnap vizsgázó Ferencváros a ljubljanai erőpróbát követően szerdán mire lesz képes hazai pályán, magyar bajnokin a győriekkel szemben. Az ezer sebből vérző, s egyébként is jóval rövidebb kispaddal rendelkező zöld-fehérek ez alkalommal tényleg nem veszíthetnek semmit, csak nyerhetnek. Játszhatnak egy jó meccset a mai állás szerint a világ legjobb klubcsapatával, sokat tanulhatnak és sokadszor is megmutathatják, mire is képes a Fradi-szív…
