Szerencsére véget ért a Rasmussen korszak
Három és fél esztendőnek kellett ahhoz eltelnie, hogy végre véget érjen egy terméketlen korszak, amely a dán Kim Rasmussen nevével köthető össze. A dán szakember tevékenysége számos, korábban megválaszolhatatlan kérdést is maga mögött hagyott.
Még Rasmussen van megsértve?
A legelső dolog, amiről szeretnék nyomatékkal írni, az a külföldiekkel szemben egyértelműen megnyilvánuló fogadókészség. Aki külföldi, az a magyar sportban az esetek nagy többségében már indulás előtt nyerő a szóbajöhető magyar jelöltekkel szemben. Leginkább őket szerződtetik, méghozzá olyan szerződésekkel, amelyekben ellentételezés gyakorlatilag nincs.
Nincs például semmilyen kötelezettsége a „vendégművésznek” arra, hogy meg kelljen tanulnia magyarul! Rasmussen három és fél évet „elnyaralgatott” itt, Magyarországon, de meg sem próbálta érdemben megtanulni a nyelvünket! (Zdravko Zovko annak idején, Veszprémben öt éven keresztül csak személyi tolmács útján volt hajlandó hivatalosan bármit is mondani!) Márpedig az anyanyelven történő tanácsadás – különösen a meccsek közbeni időkérések rövid másodpercei során – egészen biztosan hatásosabb, mint a bármilyen jó angolsággal történő eligazítás. A nyelvvizsga még messze nem a tökéletes értést garantálja, főleg nem a meccs felfokozott hangulatában. Arra is kíváncsi lennék, hány játékosunknak van angol nyelvvizsgája? Azt pedig ország-világ láthatta, hogy az időkérések alkalmával számosan úgy bámulták a dán mágust, hogy a szájuk is tátva maradt.
Persze ez csak egy apróság volt, a helyezések árulkodtak a helyben járásról, de sokkal inkább a nemzetközi élvonalhoz mérten a visszaesésről. Rasmussen Eb-premierjének 12. helye nem volt valami nagy produkció, a világbajnoki 15. hely után viszont már egészen biztosan el kellett volna köszönni tőle. Természetesen adódik egy újabb kérdés: miért nem voltak kitűzve bizonyos minimum helyezések, amelyek nem teljesítése esetén gond nélkül le lehet váltani az érdekelt szakembert. Nagy a gyanúm, hogy ilyesmiről nem is mertek szót ejteni az akkori tárgyalásokon a magyar képviselők, hiszen ilyenkor jó magyar szokás szerint illik elalélni a puszta ténytől, mely szerint Kim Rasmussen egyáltalán hajlandó a működése színterét négy esztendőre Magyarországra áttenni.?
Pálinger Katalin (fotó: JochaPress)
Azt meg végképp nem értem, hogy a mindenféle kifogásokkal mentegetett Rasmussen itteni produkcióját milyen ismérvek alapján minősíti „jó munkának” Pálinger Katalin, az MKSZ alelnöke. Az egykor vitán felül világklasszis kapus ugyanis – legjobb tudomásom szerint – semmiféle, komolyabb edzői tapasztalatokkal nem rendelkezik. Viszont arról is hallottam a zuhanyhíradó egyik adásában, hogy maga Pálinger járt el a szövetség vezérkaránál azért, hogy Rasmussen fizetését menet közben emeljék meg!?
Danyi Gábor
Hogy Rasmussen tevékenységének komoly határokat szabott a játékosállomány folyamatos változása, ez befolyásoló tényező lehetett. Azt viszont senki nem védheti, meg, hogy a románok elleni mérkőzés elvesztésében a dán uriembernek igen komoly része van, hiszen egy sárga lap után az edzők általában lakatot tesznek a szájukra. Ő pedig a „sárgát” követően jól leintette a bírókat, s ezzel az utolsó négy percből kettő alatt emberhátrányba kényszerítette a rábízottakat. Amit pedig utána a sajtótájékoztatón művelt, az minden várakozást alulmúlt.
Elek Gábor
A sportág óriási szurkolótábora felfokozott kíváncsisággal várja a Danyi Gábor – Elek Gábor páros kinevezését a válogatott élére. Bár a Csoknyai István – Matics Zlatan kettős kétszer is megfelelt, mégsem kaptak tartós bizalmat, a Németh András – Zsiga Gyula páros pedig nem volt szerencsés összeállítás. Most mégis mindenki a Győr és a Ferencváros két, ambiciózus edzőjétől várja a sikert. Bármi is legyen az eredményük, Rasmussenénél csak jobbak lehetnek.
Ráadásul még magyarul is beszélnek…
(jochapress / Jocha Károly)
