Szétlövéses vereség a dánoktól
Hetényi Zoltán. Fotó: Mudra László/icehockey
A magyar jégkorong-válogatott szétlövéssel 2-1-re kikapott a dán csapattól pénteken a stavangeri négyes torna második fordulójában.
A sérüléshullám továbbhömpölygött Stavangerben: a morning skate-et Kevin Wehrs hagyta félbe a vállfájása miatt, így a csütörtökon debütált bekk pénteken délután be sem öltözött. Ugyancsak pihent az arcüreg-gyulladással bajlódó Sebők Balázs.
Az viszont már technikai döntés volt, hogy a kapusoktól Rajna Miklós, a hátvédektől Jesse Dudas, a csatároktól Kovács Csaba és Kóger Dániel maradt ki ezúttal. Ugyanakkor mára is jutott újoncavatás: Szabó Dániel a legfrissebb magyar férfi felnőttválogatott-játékosunk.
Hiába a sok hiányzó, jól kezdett a csapat, és sokkal-sokkal szorosabb első harmadot produkált, mint előző este: kiállítás nélkül, 4:4-es kaprualövési aránnyal hoztuk a nyitó etapot, és érezhetően igyekeztünk többször kapura lőni, még ha nem is volt tökéletes a helyzet. A fizikai csatákat is bírtuk, a sebességhátrányon is szűkítettünk, szóval nagyon jó kis 20 percet futottak a srácok.
A második pedig még jobb volt, már ami az eredményt illeti, hiszen Somogyi Balázs megszerezte az első gólunkat a tornán, és a következő buli utáni első támadásból majdnem dupláztunk, úgyhogy Jan Karlsson ki is kérte az idejét…
Ezután a dánok emeltek is a fordulatszámon, olykor előfordult, hogy öt az öt ellen is felálltak, de ezek nem tartottak sokáig és ismét kiegyenlítettebb lett a játék. Természetesen a skandinávok voltak mezőnyfölényben, többször is lőttek – bár a statisztikus ceruzája vastagabban fogott odaát -, viszont Hetényi Zoltán a legjobb formájában kapkodta a korongokat, úgyhogy 1-0-s előnnyel mehettünk a második szünetre.
De tovább mentek a dánok, és a fordulás után 1:08 alatt egyenlítettek, némi szerencsével bár, ám nem érdemtelenül: Hetényi kétszer is nagyot védett, pedig már hason feküdt, ám a sokadik próbálkozást már nem háríthatta, betuszkolták a pakkot.
A góltól kicsit meg is billent a meccs, a dánok nagyon pörögtek, a mieink lemaradóban voltak, egy kiállítást is ránkfújtak, szóval ismét kezdett érződni a fél osztálynyi különbség. De csak látványban, számokban mérhetően nem, mivel Hetényi lehúzta a rolót, így 44:15-ös kapuralövési arány mellett is hosszabbításba futott a meccs!
Magosi Bálint. Fotó: Mudra László/icehockey.hu
A ráadás biztatóan kezdődött, az egyébként is remek Nagy Krisztián és Magosi Bálint másfél helyzetet is összehozott, aztán Sárpátki Tamás brusztolt ki magának egy korongot, amiből félszólózhatott, csak sajnos a kapus mamutjában végezte az akció. Az öt perc során a mieinknek volt több helyzete, ám gól nem született, úgyhogy jött a szétlövés.
A rávezetések során Morten Green talált (1-0), Somogyi nem (1-0), Jesper Jensen sem (1-0), Vincze Péter ugyancsak (1-0), Thomas Spelling jócskán fölé lőtt (1-0), Sikorcin Ladislav lövése azonban elakadt a mamutban (1-0), így 2-1-re nyert Dánia, de így is szereztünk pontot.
Somogyi Balázs: „Nagyszerű érzés volt betalálni, amiben őszintén megvallva, bíztam, hogy lesz rá lehetőségem, még akkor is, ha a norvég meccset látva ebben nem lehettem biztos, hiszen kevés helyzetünk volt. A gól az edzők által begyakoroltatott, kért figura volt: Nagy Gergő a saját harmadunkban, a palánknál megkapta a korongot, továbbtette a másik szélsőnek, Könczei Áronnak, aki kiváló sebességgel vitte be a harmadba korongot, kapura tette, nekem pedig az a dolgom ilyenkor, hogy menjek a kipattanóra, amit sikerült betuszkolnom. Az első harmadban úgy éreztem, hogy kell majd egy oxigénpalack, főleg, mert én nem játszottam tegnap. A többiek örülhettek, hogy tegnap játszottak, mert nekem gyakorlatilag még az utazás is benne volt a lábamban. Sokkal nagyobb volt a tempó, a játék részletessége, hogy mennyire fel voltak építve az ellenfél támadásai, hogy milyen precízen játszottak… Olyan meccs volt ez, amit a tévében szoktunk nézni, de játszani is élmény volt! Ugyanazt mondtam az öltözőben, amit a többiek eddig, hogy milyen jó lenne, ha az összes meccsünk ilyen lenne. Mindig az első harmad nehéz ilyenkor, a másodiktól már mennek a lábak és fejben is könnyebb. Látszódott, hogy fel tudtuk venni a sebességet, és az egyéni, illetve sorpárharcokban nem is maradtunk alul.”
Hetényi Zoltán: „Néztem a címert a mezen, tényleg, mert próbálok kabalákra lelni a meccsek előtt: úgy néz ki, bejött. Örülök, mert nem védtem sokat mostanság, ezért pluszban is kellett dolgoznom és bizonyítanom, hogy ha már elhoztak, akkor legyen értelme. Szerettem volna nyerni, nem is akarom elhinni, hogy szétlövéssel veszítettünk, ha már odáig eljutottunk… Nagyon közel voltunk. Még nem voltam olyan csarnokban, ahol folyamatosan kiírják a lövésszámot, ám direkt nem figyeltem, hogy ne zavarjon. Viszont jobbak azok a meccsek, amikor korán belőnek, de ez nem úgy kezdődött, hogy szétlőttek volna minket. A vége felé, amikor már érezték, hogy jobban oda kell tenniük magukat a győzelemért, akkor persze más volt, de pontot mindenképp érdemeltünk, talán győzelmet is. Emlékszem, a 2009-es vb-meccsen is játszottam, kaptam is egyet, takarásból-kavarodásból. Nem is tudom, nyertünk-e valaha Dánia ellen, ezért is akartam annyira nyerni, hogy írjunk történelmet! Tegnaphoz képest még négy játékosunk nem játszott, színes és kulcsemberek, viszont a fiatalok odatették magukat, ami mutatja a csapat erősségét.”
EIHC torna, 2. forduló:
Dánia-Magyarország 2-1 (0-0, 0-1, 1-0, 0-0, 1-0) – szétlövéssel
Gól: Karvinen (42.), illetve Somogyi Balázs (25.)
Forrás: icehockey.hu
