A szlovénokról egyetlen szó sem esett

Shares

Megnyugodva olvasom a trondheimi sorsolás eredményét, amely szerint Oroszország, Szlovákia és Olaszország ellen kell meccselnie férfi kézilabda válogatottunknak a 2020-ban esedékes Európa-bajnokság első alkalommal huszonnégyes mezőnyébe jutásért.

Erről a hírről több minden jut a gyarló ember eszébe. Először a huszonnégyes mezőnyről. Ezzel a döntéssel napnál világosabbá vált, hogy – miként a labdarúgó Eb esetében is történt – az üzleti szempontok egyre fontosabbak. Ezek után már azon sem lepődnék meg, ha néhány évvel később már huszonnyolcra emelnék az indulók létszámát, hogy olyan kézilabdás nagyhatalmaknak, mint Ciprus vagy Málta, is legyen esélyük kiverekedniük magukat a kontinensviadalra.

Más kérdés, hogy ha sikerül kijutnunk, megválasztják-e az év csapatának a nemzeti együttest, miként az a labdarúgóink esetében megtörtént. Két, egymást követő évben ők lett az év legjobb csapata, miközben például megelőztek olimpiai bajnokokat is. Hogy mi lett a folytatás – erről most ne is beszéljünk, maradjunk inkább a kézilabdánál…

Az is nyugtatólag hat rám, hogy Vranjes kapitány szerint reális esélyünk van a továbbjutásra az első kettő között (még harmadikként is megtörténhet ez!). Ezzel igazán nem vállal nagy kockázatot a mester, hiszen Szlovákia eddig még nem tudott komoly riválissá előlépni, Olaszországban pedig a kézilabda elsősorban kiegészítő sport lehet számos, más sportág mellett.

Eddig tehát minden szépen és jól alakul, legalábbis ami a 2020-as Eb-t illeti. Ha egyetlen fél mondatot még hozzátett volna az általam nagyra tartott Ljubomir Vranjes, akkor teljes lett volna a jókedvem. Ez pedig valahogy igy kellene hangozzék:

  Előbb azonban még rengeteg dolgunk van, elsősorban persze a júniusi, a szlovénok elleni két Vb-selejtezőre készülvén. Először ezen kellene sikerrel túljutnunk, az oroszokkal ráérnénk utána foglalkozni.

 Addig ugyanis mindössze két hónapunk van, 2020-on pedig éppen elég idő lesz gondolkodni a szlovén meccsek után is.

(jochapress)