Szöul bajnoka, Ábrahám Attila: Szinte muzsikált alattunk a hajó!

Ábrahám Attila_MOBAz 1988-ban olimpiai bajnoki címet szerzett férfi kajak négyes „toló embere”, Ábrahám Attila a negyedik beülőben tette a dolgát. Ha az ember utólag csak a tényeket veszi, milyen egyszerűnek is tűnik leírni: Szöulban aranyérmes lett a négyes, amelynek tagja volt Ábrahám Attila is. A megelőző évek története persze tele volt érdekes és váratlan eseményekkel, amelyek ugyancsak megnehezítették a kvartettbe való bekerülés útját.

– Bár alig harminc évvel kell visszamennem kezdeti élményeimhez, mégis egy egészen más világ mozaikjai jönnek elő – így Ábrahám. – Alapvetően más alapokon működött a sportélet, más volt a finanszírozás és ma már elképzelhetetlen kitörési lehetőségeket is jelentett az érdekeltek számára. 1985-ig Győrben edzettem és versenyeztem, ekkor a Honvédba kerültem, de a versenyeken sehogyan sem tudtam igazán sikeres lenni. 1985-ben Csipes nyert egyéniben, a Csipes,Gyulay, Fidel, Kovács négyes pedig 1986-ban és 1987-ben is megnyerte a világbajnokságot.

– Ilyen előzmények után kisebbfajta csoda, hogy egyáltalán bekerült az olimpiára utazó együttesbe.

– Sokat köszönhetek Angyal Zoltánnak, akinek vezetésével nagyon keményen végigdolgoztuk az 1987/88-as telet. Volt olyan eset is, amikor Angyal ment előttünk és törte a Dunán a jeget, hogy tudjunk haladni. Tavasszal viszont már érződött, hogy jelentős előnybe kerültünk a riválisokkal szemben.

– Ezt az érzést azután a versenyek eredményei is igazolták?

– Miután három évig semmire nem jutottunk Hódosival párban, az 1988-as, szegedi Világ Kupán a Csipes-Fidel duót sikerült legyőznünk. Az akkori kapitány, dr. Parti János nagyon nehezen szánta rá magát a változtatásra, ehhez Gyulay Zsolt elég határozott kiállására is szükségünk volt. Parti ennek ellenére is csak stratégiai húzásként dobta be neveinket az olimpiai edzőtáborozás előtt. Ahol miután összeülhettünk, olyan ritmusban lapátoltunk, hogy szinte zenélt alattunk a hajó.

– Szöulban azután a történések visszaigazolták az előzetes várakozást, hiszen magától értetődő könnyedséggel nyerték meg fő számukat, a K-4 1000 méteres távot, s mellette még egy bronzérmet is átvehetett K-2 500 méteren. Négy évvel később viszont nem sikerült a duplázás.

– Barcelonában másodikok lettünk, jómagam egészen 1996-ig versenyeztem, majd visszavonultam. Eredetileg testnevelő tanár vagyok, de közben elvégeztem a jogi egyetemet is. Egy ideig vállalkozóként próbáltam érvényesülni, majd a sport államtitkárságon dolgoztam. Ami valóban lényeges fordulat az életemben, az 2012. március elsején következett be: ekkor kaptam ugyanis a megbízatást a Magyar Kajak Kenu Szövetség főtitkári teendőinek ellátására. Megvallom, szeretek a kajakvilágban dolgozni. Glóriára vagy egyéb, fényözönre nem vágyom; elődeim valóban remek munkát végeztek.

– Nyakig benne vagyunk az év fő versenyének programjában, a duisburgi világbajnokság sodrásában, ahol természetesen Ön is ott van. Még a döntők előtt kérdeztem: árulja el, mire számít a legeredményesebb olimpiai sportág reprezentánsaitól?

– Alapvetően sikeres szereplésben bízom. Ezt előre bocsátva szeretném hangsúlyozni, hogy megkülönböztetett figyelemmel vagyok azon fiatalok irányában, akik a 2016-os olimpián is komoly eséllyel képviselhetik majd színeinket. Ilyen egység például a kenusoknál a Mike Róbert –Vasbányai Henrik kettős. Ugyancsak a komoly lehetőségek embere a 2010-es ifjúsági olimpián győztes Tótka Sándor, aki az olimpián jól szerepelt Dudás Miklóstól vette el a világbajnoki szereplés lehetőségét. Természetesen sokra tartom a Londonban  győztes férfi kajak kettesünket, Dombi Rudolfot és Kökény Rolandot, és kíváncsian várom az olimpián ezüstérmes négyes (Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Paumann Dániel) újbóli színrelépését is. Ami pedig a nőket illeti, távolról sem ideális, hogy ahányan vannak, annyiféle edzővel készültek, de most mégis talán járható ez az út is.

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.