Szöul olimpiai bajnoka, Borkai Zsolt: Az edzők szerepe döntően befolyásolta a pályafutásomat!

Borkai Zsolt_JP2_JÓA Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, Borkai Zsoltnak köztudottan túlzsúfolt a programja. Ötkarikás bajnoki címe és a szöuli játékok negyedszázados jubileuma azért elég volt ahhoz, hogy vállalja a beszélgetést, amelyre egy Budapest – Győr közötti vágtatás közben sikerült módot találni.

– Elnök úr, éppen a napokban kötötték meg az első szerződéseket azokkal az edzőkkel, akiket kiemelt javadalmazásra érdemesnek tartottak. Ha annak idején is lett volna lehetőség hasonló ösztönzésekre, az Ön egykori mesterei is a kiemeltek közé kerülnek?

„Feltétlenül, hiszen például az első edzőm – aki egyben a tornára kiválasztott, tehát alapvetően meghatározta a sporttal való kapcsolatomat – az a Röck Samu volt, aki végtelen céltudatossággal és fáradságot nem kímélve járta szisztematikusan a győri általános iskolákat és jó szemmel válogatta a tornasportra alkalmasnak tartott gyerekeket. Samu bácsi a jó nevelőedző mintapéldája! Vele tizenhat éves koromig több időt töltöttem, mint az édesapámmal. Az ő munkáját vitte tovább kollégája, Gerber László. Kettejük emberi és szakmai segítsége nélkül egészen biztosan nem jutottam volna odáig, ameddig végül is sikerült.”

 

– Kezdetben más szereken ért el egyre jobb eredményeket, későbbi fő száma, a lólengés csak évekkel később került előtérbe.

„Így igaz, hiszen 1984-ben még nyújtón és ugrásban is világbajnoki bronzérmes lettem, három évvel később viszont már lólengésben szerezhettem Vb-első helyet, miközben nyújtón megtartottam a harmadik pozíciómat. A képhez feltétlenül hozzá tartozik, hogy a nyolcvanas évek közepén még ott tornyosult Guczoghy Gyuri barátom, aki háromszoros Eb-győzelemig jutott későbbi fő szeremen. Azután szép lassan a lovon is kinőttem magamat. Egyébként „hatszeres” tornásznak számítottam, hiszen mindössze talajon nem jutottam egyetlen világverseny döntőjébe sem. Az, hogy a csapat érdekében Szöulban is végig kellett mennem a szereken, önmagában még nem okozott volna problémát, a bokasérülésem viszont már sokszorosan nehézzé tette a helyzetemet. Végül a válogatott hatodikként végzett, nekem pedig ezután volt néhány napom arra, hogy a legkülönfélébb segítségekkel, orvosok és természetgyógyászok összefogásával annyira javuljon a bokám, hogy viszonylag biztosan lábra tudjak állni.”Borkai Zsolt lovon_JP_JÓ

– A döntő gyakorlatát jómagam is a helyszínen szurkolhattam végig. A kívülállónak úgy tűnt, rengeteg zavaró körülményt is le kellett küzdenie. Például szinte percre ugyanakkor szólították, amikor az atlétáknál a férfiak 100 méteres döntőjére került sor, s a csarnokban aki csak tehette, a képernyőket figyelte.

„Szerencsére annyira el voltam foglalva a magam gondjával-bajával, hogy szinte semmire nem tudtam figyelni. Mindössze annyit tudtam az előzmények ismeretében – és ez volt a legfontosabb -, hogy tízpontos gyakorlatot kell bemutatnom, ami végül sikerült is.”

– A szöuli az egyik legsikeresebb magyar olimpiai részvétel volt az ott megszerzett 11 arany-, hat-hat ezüst-, illetve bronzérem megszerzésével. Huszonöt év elteltével hogyan készül a közeljövőben esedékes „ezüstjubileumi” találkozóra?

„Szabó Bence és Fábián László az akkori bajnoktársaim közül ma a legközvetlenebb munkatársaim. Személyüktől függetlenül pedig elmondhatom, hogy mindig is  elsősorban a vívókkal kerestem a kapcsolatot, s mind a mai napig őket különösen kedvelem és nagyra tartom. A szöuli részvevők többségével azonban csak ritkán és alkalomszerűen futok össze néhány percre, s ilyenkor mindig kellemes és pozitív benyomások érnek. Ezért is örülök ennek a majdani lehetőségnek,  amelyre személy szerint nagy lelkesedéssel készülök és igen kíváncsi vagyok, végül hányan is jönnek majd el?”

– Addig azonban még ugyancsak izgalmas napok várnak Önre, hiszen ma, csütörtökön a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rendkívül fontos, jubileumi, 125. közgyűlésére utazik Buenos Airesbe, Szabó Bence MOB-főtitkárral.

Borkai Zsolt_JP1_JÓ    „Ez tényleg egy rendkívüli alkalom lesz, hiszen most dől el, ki lesz a leköszönt Jacques Rogge utóda az elnöki székben? Arról is a közgyűlés dönt, melyik város rendezheti majd a 2020. évi olimpiát és az is eldől, hogy benne marad-e a nyári olimpiák programjában a birkózás. Az elnökjelöltek közül a német Thomas Bach személyét ismerem legjobban, de tudom, hogy több, hasonlóan esélyes pályázó is van. A birkózás ügyében a MOB abszolút elkötelezett a sportág olimpiai programban maradását illetően. Ennek érdekében a magyar Parlament is kiállt, a MOB pedig – más akciók mellett – valamennyi IOC-tagnak levelet írt a támogatás érdekében. Szerencsére az egyik ókori olimpiai versenyszám, a mindmáig világszerte rendkívül népszerű birkózás érdekében a szinte egységesen kiálló európai országok, Oroszország és további nagyhatalmak sora is lobbizott. Az egymással egyébként igen hűvös viszonyban álló Egyesült Államok és Irán pedig  közös nyilatkozatban korteskedett a birkózás olimpiai jövőjéért.

 

This entry was posted in Blog and tagged , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.