Szovjet foci a divat Sepsiszentgyörgyön
Sándor István a Stadler FC-nél volt a legeredményesebb
A szovjet futballon, Valerij Lobanovszkij szakértelmén pallérozódó Sándor István immár hónapok óta a háromszéki fővárosban, Sepsiszentgyörgyön igyekszik valóra váltani nagy álmát: a román első osztályba juttatni a Sepsi OSK-t.
A kárpátaljai gyökerekkel rendelkező szakembernek Ungvártól Irapuatón át Háromszékig mindig is ugyanaz „fájt”: közös pályánk, a Kárpát-medence magyarságának elismertsége, sportsikerei.
Nem tagadja, külhoni származásának szerepe van abban, hogy egy időre Háromszékbe tette át tevékenysége székhelyét. Pedig kezdetben a felesége nem pártolta az ötletet, Sándor István mégis elvállalta a nem mindennapi kihívást: jókorát lendíteni a romániai első osztályba jutással kacérkodó Sepsi OSK játékán, szervezettségén. „Olyan emberek szólítottak meg, akik nem érdemeltek visszautasítást tőlem. A legfőbb motiváció az volt, hogy ha én, kárpátaljai magyar tehetek valamit a székelységért, akkor kötelességem felvállalni. A kárpátaljai rokonok, barátok is erre biztattak” – foglalja össze meghatározatlan időre szóló sepsiszentgyörgyi „vendégjátékának” mozgatórugóit.
A szakember a már düledező Szovjetunió legnyugatibb részéből, Ungvárról érkezett 1989. október 26-án Nyíregyházára, ahol rendcsinálásra alkalmas embert kerestek. „Hálás vagyok a sorsnak, hogy a Szovjetunióban tanultam meg a szakmát olyan emberektől, mint Lobanovszkij vagy Konsztantyin Beszkov. Azt, hogy minőségi futball nem létezik magas fokú tudatosság nélkül. Az 1986-os mexikói vb-re kiutaztatott 12 edző között én is ott lehettem, pedig nem is voltam párttag.”
Lobanovszkijról felsőfokban beszél Sándor István.
A Dinamo Kijevet és a szovjet válogatottat a világ legjobbjai közé emelő mester kemény volt, rengeteg munkát követelt. Ugyanakkor felismerte annak a fontosságát, hogy okos, hozzáértő emberekkel vegye körül magát. Így emelte be a csapatába például az 1972-es olimpiai bajnok vágtázó Valerij Borzov edzőjét, Valentyin Petrovszkijt, aki a futballba ültette át gyorsasági állóképesség-növelési módszereit „A 90-es évek közepén egy pármai képzésen vettem részt több magyar edzőkollégával, Nevio Scala volt az előadó. „Nem tudtam olaszul, de amit láttam, még Lobanovszkij idejéből ismerős volt” – jelzi, mennyire megelőzte a korát mestere. A trénerrel a Dinamo ungvári edzőtáborozásai során sokat beszélgettek a futballról, de Sándor is szívesen látott vendég volt a kijevi sportközpontban. Ezért került be a magyar edző a mexikói vb-re utazó szakmai stábba.
„A szovjet–magyar alatt rossz érzések kavarogtak bennem. A küldöttségben mindenki tudta, hogy magyar vagyok, igényelték és használták is a magyar válogatottal kapcsolatos információimat, de amúgy semmi gond nem volt abból, hogy a magyaroknak szurkolok – idézi fel az irapuatói 0-6 emlékét. – Szerencsétlen meccs volt, mindjárt a második percben a mi szempontunkból peches Jakovenko-góllal, ami aztán majdnem mindent eldöntött. A kinyílt területeken ugyanis érvényesült a szovjetek gyorsaságbeli fölénye.” A magyar csapat formája a vb-re leszálló ágba került, míg a szovjetek épp ellenkező irányú utat jártak be.
A romániai futballra a magyar bajnokságban a keze alatt megforduló játékosok révén volt rálátása, Sorin Ciganék elkötelezettségét, munkabírását mindig is csodálta. A jelenlegi „munkaterepnek” számító romániai második ligát hajtósabbnak ítéli a magyarnál, de kevésbé „okosnak”, technikásnak. A harmadik, osztályozóra jogosító helyen álló Sepsi OSK-nál – immár szakmai igazgatói minőségében – egyelőre a kellő észt, a tudatosságot hiányolja. Idén januárban költözött Sepsiszentgyörgyre, a csapat a törökországi edzőtáborban kezdhetett ismerkedni Sándor szókimondó stílusával.
„Annyit beszéltem Törökországban, mint egy parlamenti képviselő, de úgy éreztem, szükség van rá. A játékosok vagy helyesnek találták az utat, vagy nem mertek szólni, bár ez utóbbinak nem örülnék. Nem győzőm mondani nekik: nem bójának jöttem ide, hanem azért, hogy csináljunk valami értelmeset. Itt van ez a világklasszis szurkolótábor, amely minden áldozatot megérdemel. Ehhez hasonlót legfeljebb Dunaszerdahelyen látni. Akár feljutunk, akár nem, ha maradok, nagyon sok munka következik” – villant fel valamit a közeljövő terveiből.
A folytatást természetesen mindenki szívesebben látná a legfelső osztályban. A sepsiszentgyörgyi futball történetében első alkalommal.
(magyaridok.hu / Csinta Samu)
