Úgy lett válogatott kapus, hogy végig mérnökként dolgozott
Szabó Lázló nem bánta meg, hogy a fővárost elhagyva, Tatabányára igazolt.
Szabó Lázló nem bánta meg, hogy a fővárost elhagyva, Tatabányára igazolt.
Tóth Ildikó a kézilabda után a tenisznek és a síelésnek hódol.
Hurth Gyula örül, hogy ott lehetett Münchenben, az olimpián.
Számos olyan korábbi élsportolónk van, akik pályafutásuk befejezését követően szinte eltűnnek. A JochaPress.hu alkalomszerűen utánaered egy-egy ilyen „szökésben lévő” klasszisnak. Ez alkalommal a világbajnoki ezüstérmes (1986) csapat tagját, Szabó „Sonka” Lászlót igyekeztem emberközelbe hozni.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) fair play bizottságának életműdíját idén Fábián László kajakedző kapta, aki Urányi Jánossal kettesben a sportág első magyar olimpiai címét nyerte.
Az egykor 227-szeres válogatottságig jutott, a világválogatottba kétszer is behívott ferencvárosi kézilabdázó, Szilágyi István 29 éves ausztriai vendégszereplést követően hazatért és Dabason folytatja. A vele készült beszélgetést onnan folytatva olvashatják, hogy St. Pöltenből Bécsbe került.
Ami a magyar férfi kézilabda sportban elérhető, azt Kaló Sándor teljesítette. Játékosként Tatabányán háromszoros bajnok és kétszeres hazai kupagyőztes volt. Tagja volt annak a sikeres bányászcsapatnak, amely a vidéki együttesek közül először nyert aranyérmet, megtörve...
A magyar női kézilabdázás egyik legnagyobb sikere az 1982-es, magyarországi rendezésű világbajnoksághoz kötődik. Az akkori nemzeti együttes – amelyet Csík János irányított – egészen a második helyig menetelt, miután többek között a Szovjetunió végül világbajnoki címet nyert együttesét is sikerült legyőzniük.
A Veszprém Dózsa-városi Traktor utcából indult hódító útjára és a svájci világbajnokságon, 1986-ban, Bázelben ezüstérmet akasztottak a nyakába. Ennél nagyobb sikere azóta sem volt a férfi kézilabda válogatottnak. Horváth Gábor kapusként kezdte a pályafutását, de...