Takács Péter annak örül, hogy edzőtársai is kaphattak fizetésemelést!

Takács Péter, a KSI SE öttusázóinak szakosztályvezetője annak örül, hoigy kiemelt edzővé történt előléptetésével egyidejűleg kollégái is kaphattak fizetésemelés. Erre azért kerülhetett sor, mert a legfelső sportvezetés első lépcsőben százötvennégy edzőt részesít kiemelt anyagi juttatásban. Ezzel a konkrét lépéssel azt szeretnék elérni, hogy az elismerten legjobb magyar edzők ne menjenek külföldre, hanem inkább itthon, a magyar sport javára kamatoztassák képességeiket. A másik, ezzel párhuzamos cél pedig az, hogy a következő időszakban a már évek óta külföldön dolgozó, kiváló szakemberek közül esetleg többeket is hazacsalogassanak.

A cél érdekében született határozat a korábban és többszörösen bizonyított szakembereknek olyan anyagi feltételeket biztosít a nyugodt munkavégzéshez, amely valóban segíti őket abban, hogy a későbbiekben ne külföldön, hanem itthon végezzenek egyértelműen sikeres munkát. A kiemelt edzők örvendetesen nagy csapatából a mob.hu ez alkalommal Takács Pétert – aki egy személyben a Magyar Öttusa Szövetség vívó szakágának vezetője is – igyekszik emberközelbe hozni.

„Egészen pontosan 1990. január 1. óta állok a KSI SE alkalmazásában” közölte érdeklődésemre Takács Péter, aki párbajtőrvívóként 1982-ben magyar bajnok volt és ugyanebben az esztendőben csapat világbajnoki bronzérmet szerzett Papp Jenő, Kolczonay Ernő és Székely Zoltán társaságában. Számos alkalommal eljutott a Világ Kupák döntőjébe, de nagy bánatára csak a 2. helyig jutott. „Idejekorán gondoltam a sportpályafutásomat követő időszakra is, ezért – bár akkor még javában versenyeztem! – 1985-ben a TF-en megszereztem a vívóedzői képesítést. Olyan mestereim voltak az ötéves, levelező oktatás során, mint Vass Imre, Salamon Gábor vagy Grúber Gyula, akiktől olyan tudást kaptam, amit kötelességemnek érzek mindmáig átadni a következő generációknak. Egyébként a Csepelben vívtam, majd az utolsó másfél évben az UTE versenyzője és edzője voltam egy személyben. Onnan jöttem a KSI-be.

– Ahol már a huszonötödik szezonját kezdte el az év elején, s így feltehetően jól érzi itt magát?

„A szakmát a mai napig szeretem, a számomra szörnyű statisztikákat viszont kizárólag muszájból készítem el. A hangsúly persze a szakmán van, amiben az a jó, hogy saját magamnak nevelek. Tehát akár tíz-tizenöt éven keresztül is foglalkozhatok valakivel. Erre a legjobb példa a londoni olimpiára is kijutott Kasza Róbert, aki már 26 éves és remélem, még sokáig vív majd az én kezem alatt.”

– Milyen alapanyagot kap a vívás előtt már három tusával rendszeresen foglalkozó fiatalok személyében?

„Akik korábban már úsznak, futnak és lövő edzéseken is részt vesznek, azok elég jó akarati tényezőkkel rendelkeznek, Márpedig ha valami nem kimondottan ngy tehetség, akkor is elég messzire juthat vívásban is, ha megvan benne a kellő elszántság.”

– Számított arra, hogy mindjárt az első körben bekerül a kedvezményezettek másfélszáz fős táborába?

„Megvallom, bíztam benne, hiszen sok év óta jó átlagot hozunk, ráadásul Kasza Robi ott lehetett Londonban. A 20 éves Földházi Zsófi pedig éppen a 2013-as esztendőben robbant be a legszűkebb élvonalba.”

– Az Ön kiemelése áttételesen jót tesz edzőtársaival is, ráadásul a szakosztály egyéb lehetőségei is elmozdultak a holtpontról.

„Azzal, hogy az én fizetésem úgymond felszabadult, abból több kollégának lehetett emelést adni, amire ugyancsak rászolgáltak. Ami pedig a sportágfejlesztési program hatásait illeti, a nagyobb lehetőségek révén növelni tudjuk a foglalkoztatott fiatalok számát. Márpedig nagyobb merítésből nagy a valószínűsége, hogy több tehetséget tudunk kihalászni és kinevelni, mint korábban. Mindössze egyetlen aggályunk van, ez pedig jelenlegi otthonunk, a Jégszínház bizonytalan helyzete. Igaz, amennyiben a stadionépítés áldozata lenne, úgy biztosan nem maradunk fedél nélkül.”

(Forrás: mob.hu)