Tao: ellenőrizhetetlen támogatások
Pósfai Gábor. Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet
A hazai utánpótlássport egyik legnagyobb támogatója, a Decathlon Magyarország nem véletlenül halad óvatos duhaj módjára a tao-rendszeren belül. Pósfai Gábor ügyvezető igazgató szerint az elképzelés számos problémát is felszínre hozott: például a befizetett támogatási összegek nyomon követését – írja a Magyar Nemzet.
A Decathlon Magyarország évi 150 millió forintot szán sporttámogatásra, szponzorációra, a cég ügyvezetője elárulta, hogy ez három részből áll.
– Mi a kezdetektől fogva az utánpótlássport mellett tettük le a voksunkat, annak ellenére, hogy van abban valami igazság, hogy például egy közismert olimpiai bajnok rövid távon nyilván jobb reklámhordozó, mint a széles nyilvánosság előtt még teljesen ismeretlen fiatal tehetség. Nem véletlen, hogy a hazai vállalatok is a kirakatban lévőket támogatják, velük akarják a saját termékeiket, szolgáltatásaikat népszerűsíteni. Ám senki se higgye azt, hogy mi karitatív tevékenységet folytatunk, hiszen egyrészt egy majdnem üres piacra léptünk az utánpótlás és a szabadidősport támogatásával, másrészt a mi vásárlóink nagy része azokból kerül ki, akik szeretnek sportolni, de nem űzik profi szinten, vagy a feltörekvő tehetségek szülei nálunk szerzik be azokat a sportszereket, amelyekkel esetleg a csúcsokig is elérhetnek. Mi erre a bázisra építünk, hiszen ők adják az úgynevezett tömegsport bázisát, ők jelentik számunkra a közép- és hosszútávú gazdasági céljaink megvalósítását.
– Értem, de akkor az vetődik fel bennem, hogy miért nem a taón keresztül adják az egész támogatást, ugyanis a jogszabályok értelmében az ebből érkező pénzt is kizárólag az utánpótlásra költhetik el a különböző egyesületek, ráadásul ez több szempontból is előnyösebb a cégnek.
– Kétségtelen tény, hogy ez a támogatási forma eredendően arra hivatott, hogy az előző érákhoz képest pozitív változásként rengeteg pénzt vigyen be a magyar sportba, illetve a magyar utánpótlássportba. Noha számtalan jó és követendő példát láthatunk a pénzek felhasználására, én úgy látom, ha a beáramló hatalmas összegeket a rendeltetésüknek megfelelően használnák fel, sokkal előrébb is tarthatnánk. Ám minket például tavaly januárjáig az sem motivált a tao felé, hogy az erre kifizetett pénzt az operatív eredményünkből kellett levonnunk, és az anyacég ezt a csökkentett összeget látta „magyar eredményként”, ami így a premizálási rendszerünket is érintette, hiszen a munkavállalóink a kisebb eredmény után kevesebb jutalmat vihettek év végén haza, illetve ezen eredmény alapján dönthettünk egyéb beruházásokról is.
– Azért azt feltételezem, hogy nem a kisebb prémium az oka, hogy a támogatásuknak kevesebb, mint harmadát adják a TAO rendszeren keresztül. Kell itt lennie másnak is…
– Nem titok, számunkra az sem volt vonzó, hogy ebben a rendszerben megjelentek az úgynevezett közvetítők, akik bizonyos jutalékért – ami általában 15-20 százalék – cserébe hoznak számunkra szerződő partnereket. Nos, ahogy kiderült valakiről, hogy ez a célja, azonnal ajtót mutattunk neki. Mi mindig egy adott áruházunk vonzáskörzetében lévő, általunk többségében már ismert egyesületeket támogatunk ezen a rendszeren keresztül, hogy egész évben nyomon tudjuk követni, vajon valóban arra használják-e a pénzt, amire kérték. Jóval nagyobb összeget is szánhattunk volna a taóra, de mi minden jelentkezőt megpályáztatunk, hogy valóban jó helyre menjen a pénzünk. Persze az ellenőrzés, a számonkérés így is szinte lehetetlen, mert a tao-támogatásnak csak a 12 és fél százaléka megy szponzori támogatásra, így a pénzünknek csak ezen részéért kérhetünk ellenszolgáltatást, kizárólag csak ezt tudjuk ellenőrizni. Többre nincs lehetőségünk, év közben hiába jövünk rá bizonyos hibákra, nem tehetünk semmit, maximum annyit, hogy azoknak, akik nem a megfelelő módon használták fel a támogatást, többet nem adunk semmit.
