Tényleg bízik Sabaté a játékosokban?
A szombati, a franciák elleni mérkőzés előtt Xavi Sabaté, a magyar férfi kézilabda válogatott edzője többek között azt is kijelentette, hogy bízik játékosaiban. Ez alapvető követelmény – elvégre ki bízzon bennük, ha nem a szövetségi kapitány?
A kérdést ezek után legfeljebb csak úgy lehet feltenni, hogy mennyire bízik bennük? S kiben inkább, mint a másikban? Az alapvetően szimpatikus spanyol edző azt is hangsúlyozza, hogy a klubban lévőkkel naponta foglalkozhat, a összehívott kerettagokkal viszont csak viszonylag nagyon keveset.
Az ember azt gondolná, azokban a kerettagokban inkább bízik, akik folyamatosan vele készülnek a klubban, ez esetben a Veszprém együttesében. Ám – sajnos – ez nem egészen így van. És megint elő kell hozakodnom Lékai Máté nevével, akitől valamiért húzódoznak a mindenkori veszprémi szakvezetők. Carlos Ortegánál Lékai végképp a sor végén állhatott, hiszen nála éves viszonylatban valóban csak pillanatokat kapott a bizonyításra.
Azután jött a veszprémi váltás és az Ortega helyére lépett addigi másodedző, Sabaté sem próbálta ki igazándiból Lékait, aki pedig nem tizenkettő egy tucat játékos. Az ugyanis nem jelenthet komoly mércét, hogy a kétes értékű SEHA Ligában sokkal többször pályára léphetett. Elvégre ott volt a Veszprémnek 51-19-es győzelme is. Márpedig arra nagy tétben mernék fogadni, hogy ezt az eredményt még a magyar bajnokság egyetlen csapata, így a pillanatnyilag utolsó helyezettje, az Eger SBS Eszterházy ellen sem tudná produkálni a hazai bajnoki cím védője.
Anélkül, hogy sokat rágódnék az ügyön, azt ismételten meg merem kockáztatni, hogy Lékai Máté a pályán a meglepetések, a bátor és váratlan húzások embere (lehetne). Egy ilyen, nagy téttel rendelkező, mindössze kettős erőpróbán, mint amilyennek a szerbek elleni, júniusi Vb-selejtezők ígérkeznek, igen sokat jelenthet(ne) egy jó Lékai Máté szereplése. Amihez persze előzőleg komoly játéklehetőségekre lenne szüksége.
A magyar kézilabdázás hatalmas szurkolóserege nagyon örülne, ha Lékai végre a Veszprémben is és a válogatottban is nagyobb szerepet kaphatna. Erre kitűnő lehetőségként adódik a szombati, a franciák elleni barátságos erőfelmérő. A partner a lehetséges legjobbak egyike. Ezen a téren végre komoly előrelépést tett a szövetség a korábbi gyakorlattal szemben, amikor rendre jóval szerényebb ellenfeleket választottak felkészülési ellenfélként.
Márpedig komoly visszajelzéseket csak komoly erőt képviselő riválisokkal szemben remélhetünk. Ezért kell örülni a valóban világszínvonalat képviselő franciák elleni szombati 60 percnek. Az ilyen mérkőzéseknek van ugyanis értelme, ezeken lehet valóban meglátni: hol is tart, mire is képes a jelenlegi játékosállomány?
Hol szorít a cipő és mit lehet javítani a júniusi, valóban sorsdöntő mérkőzésekig.
