Thomas Doll és az alkohol

Ilyen a jó pedagógus? Ez a kérdés számtalanszor elhangzik az élet legkülönbözőbb területein. Ez esetben például a Ferencváros edzőjével, Thomas Dollal kapcsolatban vetném fel, aki megvédte alkoholos állapotban karambolozó focistáit.

A hatalmas terveket szövögető német mester – akinek csapata egyelőre csak hazai pályán sziporkázik – a Blikk hasábjain védte meg játékosait, Varga Rolandot és Busai Attilát, mondván, hogy ezek a „fiúk” fiatalok, s ebben a korban megeshet, hogy hibáznak.

Kíváncsi lennék, ha ugyanezt egy német csapat vezetőedzőjeként mondaná, mit kapna a fejére? Elvégre ezek a labdarúgók állítólag profi játékosok, akiknek példaképeknek is kellene lenniük a felnövekvő és törekvő fiatalok előtt. Ám kis hazánkban a profizmus elsősorban abban jelentkezik, hogy a labdarúgók évről évre többet és többet keresnek (követelnek ki maguknak?), miközben a teljesítményük messze nem olyan ütemben javul, mint ahogy a számláik dagadnak. Ezt az állításomat az Eb-re való kijutás alapjában örvendetes ténye mellett is fenntartom.

Hirdetés

Erre a felvetésre talán a legjobb példa a lassan a fél országot végigportyázó Rudolf Gergely, aki 2010-ben Debrecenből – felrúgva az előző megállapodást – saját magát adta el Genovába négy évre, hogy azután kicsit leértékelődve, kikölcsönözve az alsóbb osztályokba, már 2012-ben itthon legyen. A Diósgyőr állítólag havi nyolc (8) millióért alkalmazta úgy, hogy a 2012/13-as idényben mindössze egyszer talált az NB I-es ellenfelek hálójába. Így ez a gól az adókkal és egyebekkel együtt minimum 200 milliójába került a klubnak…

Rudolf 2013-ban Győrben kötött ki, ott is több millió volt a havi gázsija, s megint nem alkotott maradandót. 2015 nyarán a Videoton csapott le a már harminc éves csatárra, akivel állítólag havonta hárommillióért telik az idő Fehérváron…A gólok pedig ott is váratnak magukra. (Ha a Videoton közli a hivatalos összeget, szívesen megjelentetjük.)

Szóval így és hasonló módokon működik a mi kis magyaros profizmusunk és ebbe a vonulatba ragyogóan illeszkedik a két fradista „fiatal” fiatalos csínytevése. Őket, éjszakai elhajlásukat ugyanis megvédi a kiváló pedagógus, aki természetesen súlyos büntetést oszt majd ki, de annak nagyságáról megint csak „természetesen” nem értesülhet a nagyérdemű drukkersereg. A fiúk pedig majd – az ugyancsak szokásos szöveg szerint – „összekapják” magukat és mindent feledtetnek. És ha nem így lesz, akkor sem lesz semmi.

Hirdetés

Szóval itt tartunk, ilyen profik vagyunk, az ilyen ejnye-bejnyés sztorikon nőnek fel a fiatal tehetségeink. „Tipisch ungarisch” – lehet mondani.

Herr Thomas Dollnak pedig kijár a gratuláció.