Thomas Doll: miért ne lehetnék kapitány?

Thomas Doll, a Ferencváros vezetőedzője szerencsésnek érzi magát, mert egységes és jó csapatot irányíthat, hogyha azonban nem neki tetsző a futball, akkor kiereszti a hangját az öltözőben. (Fotó: Szabó Miklós)

– Hogy aludt a derbi után?
– Nem jól – felelte Thomas Doll, a Ferencváros német vezetőedzője. – Csalódott és mérges is voltam, nehezen jött álom a szememre. Ha csak kicsit is jobban játszunk – úgy, ahogy az azt megelőző hetekben –, könnyedén győzhettünk volna. Nem a mostani Újpest volt a legerősebb, amellyel találkoztam, mióta itt dolgozom Magyarországon.

– Mivel volt elégedetlen?
– Az első félidővel, az első percétől az utolsóig. Bátortalanok voltunk, nem koncentráltunk eléggé, mintha aludtunk volna. A középpályánkon úgy átszaladtak, mintha ott sem lett volna, támadásba pedig olyan lassan mentünk át, hogy rossz volt nézni. A szünetben az öltözőben aztán rendeztük a sorokat, nem mondom, hogy nyugodt voltam, kicsit kieresztettem a hangomat. A stáb tagjaival elővettük a számítógépet, és gyorsan megmutattuk a srácoknak, mit kellene másképpen, sőt nagyon másként csinálniuk. A második félidő már rendben volt.

Mostanra alighanem lehiggadt, és azért is nyugodt hetet tudhat maga mögött, mert egyetlen német lap sem írta meg, hogy hamarosan a Hamburg vezetőedzője lesz…
– Na igen. A héten valahogy kimaradtak ezek a cikkek. Nem szeretnék álszerény lenni, ahogy a játékosnak jólesik, ha hírbe hozzák különböző csapatokkal, klubokkal, úgy az edző önbizalmának is jót tesznek az ilyen hírek. Az más kérdés, hogy legalább nem kellett századszor elmondanom, mennyire szeretek itt dolgozni Magyarországon, és mennyire boldog vagyok, hogy a Ferencváros edzője lehetek.

– Az egyik bulvárlap újságírója ellenben feltette önnek a kérdést, hogy lenne-e egyszer magyar szövetségi kapitány.
– És őszintén válaszoltam: szeretek a Fradi edzőjeként dolgozni, számomra létkérdés, hogy napi szinten edzést vezényelhessek. Égek a tettvágytól, tele vagyok energiával, állandóan a futballon jár az eszem, most például azon, hogyan győzhetjük le szombaton a Mezőkövesdet. Egyelőre elképzelni sem tudom, milyen lehet, ha két mérkőzés között hosszú hónapok telnek el. Tisztelem és nagyra tartom Georges Leekenst, minden segítséget megadok neki, bízom benne, hogy sikeres lesz a magyar válogatott kispadján. Aztán ki tudja, mit hoz az élet, lehet, hogy nyolc-tíz év múlva másképpen gondolkodom majd. Úgyhogy miért ne lehetnék egyszer magyar kapitány?

– Egyre közeledve a szombathoz tudja már, kik alkotják a Mezőkövesd ellen a kezdőcsapatot?
– Szerencsés helyzetben vagyok mostanában, hiszen jó erőben lévő egészséges játékosokból áll a keret. Maximum egy-két helyen kell változtatnom, most például azért, mert Fernando Gorriarán begyűjtötte ötödik sárga lapját, és egyelőre Joseph Paintsil játéka sem biztos, mivel a héten az egyik edzésen rúgást kapott a térdére. Pánikra semmi ok, a keret összes tagja készen áll a bevetésre. Itt van például Nagy Dominik, alig várom, hogy kipróbálhassam a kezdőcsapat tagjaként is. Már a derbi előtt is nagyon ott motoszkált a fejemben, hogy beteszem a csapatba.

– Lovrencsics Gergő a szezon elején a kispadra szorult, a helyén Botka Endre kezdett, azóta viszont remek formába lendült, és kihagyhatatlan a csapatból. Mit gondol róla?
– Gergő nagyszerűen reagálta le ezt a helyzetet, csereként beállt, és olyan teljesítményt nyújtott, hogy a következő mérkőzésen nem volt kérdés, ott legyen-e a kezdőcsapatban, vagy sem… Ez kell, ezt a mentalitást nagyon díjazom. Mindenkire szükségem van, hosszú az idény. Lovrencsics Gergő bizonyította, hiba volt kihagyni, és lám, a válogatottban is jól futballozott.

– A Mezőkövesd ellen mire lesz szükség a sikerhez?
– Legfőképpen higgadtságra. Kiesés elől menekülő csapat érkezik hozzánk, de aligha ugrik nekünk. Nagyon oda kell figyeljünk, és nehogy azt gondolja bárki is, hogy az öltözőben elégedetten nézegetjük a tabellát, mondván, de jó, hogy mi az élen állunk, míg a Mezőkövesd hátul. A játékosaimnak megtiltom, hogy a tabellát nézegessék. Ha nem tesszük oda magunkat szombaton, ha nagy mellénnyel állunk ki, könnyen pórul járhatunk. Egyelőre az élen állunk, szeretnénk ott is maradni. Ehhez azonban győzni kell szombaton.

– Bognár István ellenfélként tér vissza a Groupama Arénába. Milyen érzések kavarognak önben ezzel kapcsolatban?
– Semmi különös. Bognár István egy ideig a csapatunk tagja volt, de nem jöttek be itt a számításai. Nincs ebben semmi meglepő, a futball ilyen, ha valaki nem kapja meg a lehetőséget, más csapat után néz. Jó játékosnak tartom, remekül beilleszkedett a Mezőkövesdbe, minden bizonnyal motiváltan lép ellenünk pályára. A meccs előtt alighanem üdvözöljük egymást, utána pedig elköszönünk. És még egyszer mondom, ha le akarjuk győzni a Mezőkövesdet, alaposan fel kell szívnunk magunkat. Jobb teljesítményre lesz szükség, mint legutóbb a derbin.

(nso.hu)