Tíz évig tartotta a maratoni rekordot, évente ma is húsz versenyen indul Szekeres Ferenc

A hatalmas sikerrel lebonyolított Vivicitta futás embertömegében sok más nagyság között szerénye ott szedte a lábait a magyar hosszútávfutás egyik legmarkánsabb egyénisége, a maratonfutás egykori világklasszisa, a csepeli Szekeres Ferenc. Az immár 67 éves sportember mindmáig rendszeresen fut – most éppen a 10 kilométeres távot választotta. A szerény atlétával ez alkalomból beszélgetett a jochapress.hu – először a régi, szép időkre emlékeztünk.

– Abszolút ritkaságnak számít, hogy én már húszéves voltam, amikor elkezdtem rendszeresen futni. Sportos, sportszerető, abonyi családból származom, s amikor felkerültem Csepelre, egy spontán ismeretségen keresztül mentem először az atlétikai pályára. Néhai Zsigmond Matyi bácsi irányított Kincses Lajoshoz, akinek csoportjában róttam a köröket. Ez 1967-ben történt, s még az év végén kilenc percen belül futottam le a 3000 métert.

– A rohamos fejlődés nem akadt el, így egy évvel később már az Utánpótlás válogatottba is beválogatták.

– 14:36 perc alatt tettem meg az 5000 méteres távot. De talán ennél is emlékezetesebb az, hogy még ez évben a maratoni távot is teljesítettem. Ehhez akkor 2:36 órára volt szükségem.

– Ettől kezdve minden ment, akár a karikacsapás. A legjobb éve az 1982-es szezon volt…

– Már előbb 2:14.46-ra javítottam Tóth Gyula 2:14:59 órás országos csúcsát Amszterdamban, ami a 3. helyhez volt elég. 1980-ban, Új-Zélandon is javítottam, majd 1982 áprilisában ismét Amszterdam következett: ott értem el életem legjobbját, a 2:12:35 órát, amely országos csúcsomat csak tíz évvel később javította meg Szűcs Csaba.

– Ki tudja, meddig ment volna még egyre előbbre, ha nem jön közbe egy sérülés?

– 1983-ban a sarkamat kétszer is meg kellett operálni, s ezzel az élsportnak be is fellegzett. A futást azonban mindmáig nem hagytam abba, ez nekem egy életforma. Igaz, még 40 évesen is lefutottam a maratont 2:27 órára, de azután mind jobban fájtak a térdeim. Bár sokáig még napi rendszerességgel futottam, az utóbbi 3-4 évben viszont már csak hetente 2-3 alkalommal vállalok 6-7 kilométereket. Hol vannak már azok az idők, amikor havonta 900 kilométert is magam mögött hagytam? Mára már annak is örülök, ha összejön egy „százas”…

– Azért amikor kedvére, az egészségéért fut, bőven van mire visszaemlékeznie?

– Így igaz. Az 1974-es, római atlétikai Eb-n 6. lettem; ott összesen hárman szereztünk pontot. Az 1980-as, moszkvai olimpián tizenkettedikként haladtam át a célvonalon. Nyolcvanegy alkalommal teljesítettem a 42195 méteres távot, tizenhat versenyen első tudtam lenni. Mivel a mi időnkben még nem rendeztek világbajnokságot, hát most a Syma csarnokban lebonyolított veterán VB-n háromezren csak ezért elindultam.

– A Vivicittán pedig a 10 kilométert teljesítette.

– Negyvennyolc perces időt futottam, ezzel még mindig az első ezerben végeztem. Évente átlagosan húsz alkalommal versenyzek, legtöbbször 5-6-7 kilométeres távot választok. Tavaly szeptember elején a Nike félmaratont megtettem, s még idén sem kizárt, hogy megint nekidurálom magamat ennek a távnak…

(Fotók: Szekeres Ferenc)