Tizenhét és fél év után ismét Grand Slam torna negyeddöntőjében teniszezhet
Mirjana Lucic-Baroni, a nagy visszatérő (Fotó: AFP)
Egy németországi születésű, Floridában lakó horvát hölgy okozta eddig talán a legnagyobb meglepetést az ausztrál nyílt teniszbajnokság női egyesében: Mirjana Lucic-Baroni 34 évesen, 17 és fél év után jutott el ismét egy Grand Slam-torna negyeddöntőjébe.
Az agresszív apa elől Amerikába menekülő, három évre visszavonuló teniszező reméli, még nem ér véget számára a melbourne-i tündérmese.
Az 1982. március 9-én Dortmundban született játékos üstökösként robbant be a tenisz világába, 1996-ban US Opent, 1997-ben Australian Opent nyert a juniorok között, ezzel ő lett a harmadik olyan teniszező Martina Hingis és Jennifer Capriati mellett, aki 14 éves koráig két komoly viadalt is meg tudott nyerni.
1997 áprilisában mutatkozott be a felnőttek között, egy év múlva 15 évesen, 10 hónaposan és 21 naposan már Grand Slam-győztesenek mondhatta magát, Martina Hingis oldalán ugyanis megnyerte párosban az AusOpent, majd vegyes párosban Mahesh Bhupathival döntős volt Wimbledonban.
Párosban a világranglista 19. helyéig jutott, egyesben pedig 1998 májusában a 32. volt, addigra a horvátországi Bol városában már két WTA-tornát nyert, Strasbourgban pedig akadt egy döntős szereplése.
1999-ben egy kaotikus szezonban még elődöntős volt Wimbledonban úgy, hogy kiverte Szeles Mónikát és Nathalie Tauziat-t, a négy között pedig Steffi Graf állította meg. Akkor már azonban az Egyesült Államokban élt, ahová egy évvel korábban agresszív apja elől menekült el az egész családdal.
Kilenc éve a New York Times arról számolt be, hogy Lucic apja és egyben edzője, Marinko fizikailag és mentálisan is terrorizálta, akkor telt be végleg a pohár, amikor Wimbledonban egy vita során őt és édesanyját, Anjelkát is megverte.
A teniszező édesanyjával és a négy testvérével az Egyesült Államokba menekült, és távoltartási végzéssel próbálta megakadályozni, hogy apja a közelébe kerülhessen. Elmondása szerint a fizikai terror mellett apja és unokaöccse rendszeresen meglopta őt, és elvették a teniszezéssel keresett pénzdíjait is.
„Több verést kaptam, mint amennyit bárki el tudott volna képzelni, túl veszélyes lett volna Horvátországban maradnom” – nyilatkozta 1998-ban a Slobodna Dalmacija horvát napilapnak. A zágrábi Vecenji Listben ugyanakkor az apa, Marinko Lucic – aki korábban tízpróbázóként szerepelt olimpián is jugoszláv színekben – azt mondta, sohasem alkalmazott túlzott erőszakot. Ha alkalmanként le is kevertem neki egy pofont, csak azért tettem, mert úgy gondoltam, az a legjobb – nyilatkozta, hozzátéve, szerette volna, ha lánya olyan példaképpé válik, mint Pete Sampras, Steffi Graf vagy Szeles Mónika.
(origo.hu)
