Több mint 8000-en futottak a K&H olimpiai váltón

Shares

maraton valtoMinden korábbinál többen, több mint 8050-en vettek részt vasárnap a K&H olimpiai félmaraton váltóversenyen.

Az időjárás főistene továbbra is futóbarát. Vasárnapra napsütéses (időnként túl erős is), száraz időt küldött a Városligetbe. A bemelegítéshez Béres Alexandra egykori fitness világbajnok diktálta a tempót.

A rajtot Hendrik Scheerlinck, a K&H Bank vezérigazgatója lőtte el. A minimaraton váltó első futói 9 óra 30 perckor rajtoltak, majd a maraton és félmaraton váltók első tagjai, valamint a félmaratonisták 10.30 órakor kezdték a futást az 56-osok teréről indulva, a Városligetben. Több mint 8050 futó várta a futást. (Egy évvel korábban 6800-an neveztek Három éve, 2010-ben ez a szám 5500 volt!) Több mint 1570 csapat , 1370 egyéni félmaratonista nevezett.

Külön kategóriában indultak a céges csapatok, idén négy híján 900!. Nevezett többek közt a Kolibri Színház, a Nemzeti Táncszínház, a Művészetek Palotája, a Vidékfejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Külügyminisztérium. Ott voltak a mezőnyben többek közt a Goethe Intézet, a Honvéd Koronaőrség, a BME Atomfizikai tanszék, valamint az Országgyűlés Hivatala és a Roma Education Found váltói.

Több nagykövetség is képviseltette magát a versenyen. Három csapattal nevezett a német nagykövetség, soraiban szerepelt többek között Manfred Knopp vezérkari ezredes, Németország védőerő-attaséja. Rajthoz állt a svéd nagykövetség, ahol első futóként Karin Olofsdotter nagykövet asszony futott. Rajtuk kivül Szlovénia és Románia Nagykövetsége is fontosnak tartotta, hogy kiállítsa versenyzőit.

Őszinte elismerés Jeremcsuk Istvánvánnak (Láss! Alapítvány)- a Mátrabérc és a Kinizsi Százas teljesítménytúra első vak teljesítőjének, aki szintén egyéniben állt oda a félmaratoni rajtjához.

Kovács Kokó István olimpiai bajnok ökölvívó is futócipőt húzott és egyéniben küzdött azért, hogy az erre az évre önmagának előírt 2013 km-ből újabb mennyiséget faragjon le a félmaratonon. Újra ott volt az indulók között Sebestyén Júlia műkorcsolyázó Európa-bajnok is, aki a kis koris tanítványait is magával hozta, persze nem mint szurkolókat, hanem mint futótársakat.

Az egyéni félmaratonon Suhajda Gábriel (7278-as futó) legyőzhetetlennek bizonyult. 56 másodperc volt a különbség a javáraifj. Csontos Imre Csabával szemben, akinek nagyon kellett vigyázni a a harmadik helyére, mert a salgótarjáni Egri Balázs erősen hajtott az ezüstre.

A férfi félmaratoni győztes: „A Pozsonyi Bratislava elit futóinak színeiben, Kocsis Árpi meghívására érkeztem erre a versenyre. Most először futottam Budapesten, ezért kifejezetten boldog vagyok, hogy itt lehettem. Nagy meleg fogadott a helyszínen, de a környezet kárpótolt. Eredetileg az első tízben szerettem volna végezni, de már az első néhány száz méter után éreztem, ennél több lehet a mai versenyben. Már az ötödik kilométer környékén sikerült leszakítani a többieket, ezt követően már csak az okozott gondot, hogy a váltótagokat kellett kerülgetnem. 1:15-ös időt terveztem, és bár ez nem sikerült, a győzelemnek nagyon örülök! Idén hegyi futásban világbajnokságra készülök, egy komoly versenyt rendeznek ebben a számban a jövő héten, a mai megmérettetést egyfajta felkészítőnek szántam. Még egyszer szeretném a BSI-nek megköszönni a meghívást, jövő év tavaszán Pozsonyban mi is rendezünk egy maratont, természetesen várjuk a magyar versenyzőket.”

A nap legtámadhatatlanabb bajnoka Pap Csilla (7192-es futó). A TFSE versenyzője 10 percet vert Gáspár Petrára és további egyet a harmadik Ladányi Tímeára.

A női félmaratoni győztes: „Első alkalommal neveztem a K&H félmaraton és maratonváltóra, és eredetileg váltóban futottam volna a távot, azonban az edzőm két nappal a rajt előtt azt javasolta, inkább egyéniben álljak rajthoz. Őszintén szólva, örültem a lehetőségnek, ugyanis az országos bajnokságok miatt gyűjtenem kell a kilométereket. Általános iskolától a sport szerves része az életemnek: triatlonoztam, duatlonoztam, végül azonban a futás maradt. A női mezőnyt hamar sikerült lefutnom, az azonban kihívást jelentett, hogy a váltó lassabb tagjai között szlalomozgassak. Az előzgetések és az időjárás eredményeképpen időt nem lehetett futni, az aranyérem azonban sokat jelent.”