Tolmácsként kezdte, igazgatóként folytathatja

Varadi _OrsolyaNincs két egyforma életút, ez régi igazság. Ha pedig így van, akkor a sportéletbe sem vezet két, egyforma pályafutás odáig, hogy valaki eljut egy felelős beosztásig.

A jochapress.hu ez esetben Váradi Orsolya útját igyekezett nyomon követni. Mi mindenre volt szüksége ahhoz, hogy mára a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) ügyvezető igazgatója, Orendi Mihály előretolt jobbkeze lehessen.

— Három-négy éves koromban kezdtem és tizenhárom évig az RSG elkötelezettje voltam – válaszolt a sporttal való kapcsolatát firtató kérdésre Orsolya. – Itt a Szolgáltató Építők Spartacust kell megemlítenem. Tizenhat éves múltam, amikor a válogatott kéziszer csapat tagjaként deréksérülést szenvedtem. Így kényszerből sportágat váltottam és a röplabda mellett tettem le a voksomat.

— Miért éppen ezt a sportágat választotta?

— Nyári nyaralások során ismertem meg és a baráti meccsek során megkedveltem. Száznyolcvan centi magas vagyok, centerposzton szerepeltem. Az Angyalföldi DSC-ben játszottam a felnőtt NB I-ben is, itt ez volt a csúcs. A röplabda eseményeit mindmáig igyekszem nyomon követni és most, hogy már nem a versenyzői oldalról nézem a dolgokat, egészen más szempontok is előtérbe kerülnek. Amíg játszottam, semmi más nem érdekelt, nem törődtem azzal, hogy milyen a sportág helyzete, van-e jövőképe a szövetség vezetőinek, vagy éppen mit valósítanak meg az előzetes tervekből, elképzelésekből. Egyébként egészen az első gyermekem jelentkezéséig játszottam.

— Az RSG-ben és a röplabdázásban eltöltött évekből még nem következik, hogy egy harmadik sportágban dolgozzon.

— Néhány rövidebb munkaviszonyomat követően 2003-ban kerültem ide, a korcsolyázó szövetségbe. Angol nyelvtanárként ért az első megbízatásom, ami tolmácsolásra szólt. Ekkor került sor ugyanis először sor Magyarországon egy, a rövidpályás korcsolyázással kapcsolatos nemzetközi tanácskozásra. Meghívták a hatalmas tapasztalatokkal rendelkező kanadai Yves Nadou urat. Darázs István úr „talált meg” engem erre a kéthetes edzőtáborozáson való közreműködésre.

— Az első megbízatást követte a második…

— Valahogy így történt. 2004 februárjában itt rendezték a műkorcsolya Európa-bajnokságot, amelynek előkészületeihez az akkori főtitkár, Sallak György szervezési tennivalókhoz keresett embert. A kéthetes bemutatkozást követően maradtam és a legkülönfélébb feladatokat igyekeztem jól ellátni. A sokoldalú erőpróbát követően már egyenes utam volt az állandó megbízatásra. Éppen megüresedett a MOKSZ titkárságán egy hely, így engem alkalmaztak. Akkoriban egyébként összesen hárman voltunk. 2006-ban és 2008-ban születtek a lányaim: Eszter és Hanna. De ezekben az években sem vonultam kategorikusan vissza, hiszen interneten sok mindent tudtam intézni, amikor pedig ISU rendezvény volt, akkor a nagymamák jóvoltából aktivizálni tudtam magamat.

— Mikor tért vissza teljes odaadással a szövetségbe?

— 2012-ben, amikor még egy ideig a titkárságot vezettem, de az események szervezése mindig is hozzám tartozott. 2015-ben lett Orendi Mihály úr a MOKSZ ügyvezető igazgatója, s ezt követően szép lassan egyre több terület vitelével bízott meg. Így a MOKSZ általános működésének a felügyelete, az ágazatok és a gazdálkodás közötti összhang folyamatos biztosítása és a tagszervezetekkel való kapcsolattartás egyaránt hozzám tartozik.

— A felsorolt tennivalók több embernek is elég munkát tudnának biztosítani. Önnek hogyan sikerülhet mindezt egyedül elvégeznie?

— Két embert biztosan lefoglalnának. A rutin és a gyors áttekintőképesség sokat segít, de a feladatok megfelelő elosztásban történő delegálásában, illetve az egyes feladatokra fordítható idő reális felmérésében még bőven van javulnivalóm. Azzal is számolnom kellene, hogy egyre többször nem én osztom be az időmet, s ilyenkor az optimális tervezések késedelmet szenvednek. Rengeteget jelent mindmáig, hogy Sallak úrnál, majd Orendi úrnál egyaránt szabad kezet kaptam a megbeszélt feladatok elvégzéséhez.

korcsolya161201_Orendi Mihály, 440

— Miben hozott változást Orendi úr érkezése?

— Ebben az utóbbi két évben a MOKSZ elkezdett tudatosabban tervezni és egyéb irányokban is igyekszik konstruktívabb lenni. Valós tervezés folyik, van elképzelés arra, hogy mi lesz például négy, vagy éppen nyolc év múlva. Persze bőven van még tennivalónk, hiszen gyorsan lettünk nagyobbak, akár az állami támogatás mértékét, akár a szervezet nagyságát illetően. Minden egyes kollégát a maga helyén kitűnőnek merek minősíteni, az egymással való összehangolásunkat illetően viszont még vannak fejlődési lehetőségeink.

— Nem megszokott jelenség a magyar sportéletben, ami a MOKSZ-ban megtörtént. Orendi úr ugyanis nyíltan megjelölte Önt, mint lehetséges utódját.

— Már a 2013-as, debreceni világbajnokságon is együtt dolgoztunk, majd itt, a szövetségben lett még szorosabb a munkakapcsolatunk. A munkám iránti abszolút bizalmat mindig is éreztem részéről. Ez a konkrét kijelentés egyébként kb. egy éve hangzott el.

— Mennyire elégedett a jelenlegi feladataival?

— Abszolút jól érzem magamat, szeretem a folyamatos nyüzsgést-pezsgést. Az egyes embereket irányítani, a csapatot összefogni, ebben még bőven van tanulnivalóm. Tudni kell úgy kommunikálni a munkatársakkal, hogy az adott témáról ők is ugyanúgy gondolkodjanak, mint én. 2013 második felétől nagyságrendekkel megnőttek a tennivalóink, mivel az addigi évenkénti 60-70 milliós költségvetésünk mára ennek a sokszorosára nőtt. A téli olimpiáig ebben az évben másfél milliárdot kell felelősen elköltenünk. Sportolói és tagszervezeti oldalról is kapunk kritikákat, de én a jelenlegi létszámot az elvégzendő munka mennyiségének ismeretében nyugodt szívvel meg tudom védeni. Öt sportágat viszünk magas szinten, 38 egyesületet koordinálunk, rangos eseményeket bonyolítunk le és így tovább.

— És hogyan gondol arra az időszakra, amikor majd előbbre kell lépnie?

— Ha ez valóban bekövetkezik, az bizonyosan hatalmas kihívás lesz. Öt sportágat menedzselni, a hazai és a nemzetközi pozícióinkat megtartani, vagy inkább még erősíteni is, ehhez valóban egy komplex látásmód szükséges.  

— A legközelebbi jövőben egy hatalmas beruházás is kezdődhet.

— A Millenáris és a Kisstadion területén egy jeges centrum építéséről van szó, amely a tervek szerint 2021-re készül el. Ebben egy 400 méteres körpálya és ezen belül négy, egyenként 30×60 méteres jeges felület alakul majd ki.

— A MOKSZ-beli teendői és a családi kötelezettségei mellett más sportágakra is tud figyelmi?

— Az Állatkerthez közel lakunk, onnan gyakran kifutok a Városligetbe, ahol tornázom is, meg futok is. A tévében elsősorban az RSG és a röplabda közvetítéseket keresem, de bármely sportágba képes lennék beleszerelmesedni. Sokat jelent a férjem sportszeretete, aki a városban is mindenhova kerékpáron megy. Mostanában pedig a kislányok is mind gyakrabban nyeregbe pattannak.

(jochapress / Jocha Károly)

This entry was posted in Blog and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.