Trenka János: Egy edző soha nem adhatja fel!
Nehéz két éven vannak túl tanítványával, de megérte kitartani: Kovács Zsófia a csapatban szerzett bronz mellé ugrásban és felemáskorláton is aranyérmet szerzett a tavaly decemberi, mersini női torna Európa-bajnokságon. Edzőjével, Trenka Jánossal beszélgettünk.
A dunaújvárosi Kovács Zsófia edzője, Trenka János
Tanítványa, Kovács Zsófia két aranyérmet is szerzett a decemberi Európa-bajnokságon. Fel lehet készülni egy ilyen eredményre?
A határozott válasz a „nem”. Így volt ez 2017-ben, Kolozsváron is, amikor összetettben ezüstérmes lett az Európa-bajnokságon, sőt, nyerhetett volna, de akkor sem voltunk rá felkészülve. Kiutaztunk, és miután a kvalifikáción második lett, láttuk, hogy ez akár meg is lehet. Most, Mersinben is csak a kvalifikáció után éreztük ugyanezt, miután láttuk, hogy az ellenfelek közül ki hogyan áll a mezőnyben, és kell-e nehezíteni felemás korlát gyakorlatán, vagy menjünk biztosra. A selejtező után mondtam is Zsófinak, hogy van már bronz- és ezüstérme is, majd elhallgattam, és vártam a reakciót. Azonnal azt válaszolta, hogy most megszerezzük az aranyat! Azt válaszoltam neki, hogy „szavadon foglak”.
Voltak azért jelei ennek a sikernek?
A 2016-os kontinensviadal volt az első felnőtt világversenye, és ötödik lett a szeren. Egy év múlva, Kolozsváron rontottunk felemás korláton a szerfináléban, ha az nincs, a bronzérem már akkor is meg lehetett volna, közel volt. Azt minden estre már láttuk, hogy Zsófi felemáskorláton képes magas szintű gyakorlatok elvégzésére.
Miben volt más a 2020-as Európa-bajnokság, mint a többi?
Zsófi a 2018-as és 2019-es Európa-bajnokságokat sérülés miatt kihagyta, és ezt a szériát meg kellett törnünk. Ráadásul elkezdett fájni a lába, ezért óvatosnak kellett lennünk az ugrásnál. A koronavírusra nem panaszkodom, mert az mindenkit érintett, nem csak minket. Aztán elkezdték felújítani a dunaújvárosi tornacsarnokot, ami most óriási előnyökkel jár, de fél éven keresztül, a munkálatok alatt nem tudtuk használni, így ingáznunk kellett Budapest és Dunaújváros között. Igyekeztem arra sarkallni, hogy ennyi lemondás után ezt a világversenyt úgy kell végigcsinálni, hogy legyen is értelme. És azért csak Karácsonykor mentünk ki, amikor együtt kéne lenni a családnak.
A kötelező koronavírus-tesztek mennyire befolyásolták a munkát és a hozzáállást?
Kicsit sajnáltam az ukránokat, akiknek már kint is lett egy pozitív tesztjük, és ez bárkivel megtörténhetett volna. Nekünk heti két-három tesztet kellett végezni itthon, és aztán izgulni kellett, hogy felszállhatunk-e a gépre vagy sem. Stresszforrás volt ez is, mert csak a végén derült ki egy rajtunk kívülálló ok miatt, hogy az elvégzett munkának volt-e értelme. Aztán ott voltak a kinti tesztek, így még akkor is benne volt a pakliban, hogy nem engednek versenyezni, és ha az egyik pozitív, akkor kint kell karácsonyoznunk Törökországban, mert a karantén miatt nem jöhetünk haza.
Az induló mezőnyre ez a helyzet hatással volt?
Tizenhat ország vett részt az Európa-bajnokságon. Bár az oroszok nem voltak ott, és hiányzott több jó tornász is, erős volt a mezőny. De senki nem volt eltiltva, mindenki maga dönthette el, hogy jön-e. Az oroszok például másfél hónappal korábban még Japánban versenyeztek egy meghívásos versenyen, és ha akartak, jöhettek volna Mersinbe is. Sőt, orosz bíró volt is kint a tornán.
Az ugrás után számítottak arra, hogy felemáskorláton is összejöhet az arany?
Igen, megvolt az esély az aranyra, de voltak nehézségek, amire nem lehetett készülni. Az ugrás szoros verseny volt, nagyon precíznek és pontosnak kellett lenni, de az arany után nem volt időnk elérzékenyülni és kicsit ünnepelni a sikert, nem volt lehetőségünk arra, hogy kiadjuk a feszültséget és felszabaduljunk. A himnusz után Zsófinak máris futnia kellett melegíteni a felemás korlát döntőjére, ráadásul nem is sikerült beállítani úgy a korlátot, ahogy neki jó, ezért az elején volt is egy kis pontatlansága, de szerencsére megvolt a lélekjelenléte, hogy utána ne hibázzon.
A szokásoshoz képest hogyan sikerült a felkészülés 2020-ban?
Kovács Zsófia (fotó: Kisalföld)
Nem sikerült rosszul, de nem is tökéletesen. Volt az évnek sok előnye és sok hátránya. Nem volt benne annyi hiba, mint korábban, de kijött egy izomfájás a combjában, a versenyen le is kellett ragasztani, hogy egészségesen érezze magát. Viszont Zsófi jól láthatóan kezdett visszatérni önmagához, nemcsak tudatosabb és kiegyensúlyozottabb lett, de a súlya is beállt, ami női tornában rengeteget számít. Pedig nem volt rajta nyomás emiatt, mégis fogyott három és fél kilót, így könnyebben mozog a szereken. Folyamatosan végzett gyógytornát is, menet közben változtattunk az edzésmódszereken, és úgy érzem, megtaláltuk az egyensúlyt. Ez mind-mind segítette a felkészülését.
Így visszatekintve, mennyire volt nehéz a sérülések miatt kihagyott 2018-as és 2019-es év?
Mindkettőnket nagyon megviselt. Úgy utaztunk ki a 2017-es montreali világbajnokságra, hogy Zsófi benne volt az esemény felvezető videójában, amelyet a szervezők a torna tíz éremesélyes versenyzőjéről készítettek. És valóban, felemáskorláton akár érmet is szerezhetett volna a kolozsvári teljesítményével. Abban az évben azonban serdülni kezdett, három és fél kilóval nőtt a súlya, nehezebben bírta el magát a szereken, a gyakorlatokat ezért le kellett butítani. Nehéz időszak volt. A következő évben volt hasfalszakadása, vádlisérülése, és sokszor nehezen kezdtük el az edzéseket. Próbáltam tartani a lelket benne és magamban is, mert ilyenkor nehéz elhinni, hogy még mindig az elitben vagyunk, az ember bármennyit mondogatja is magának. De aztán megjelent a fény az alagút végén, és most már nem csak hiszem, hanem látom is, hogy ebből bármi lehet.
A sérülések után gondolta, hogy Zsófi visszajöhet erre a szintre?
A sérülései izomszakadások voltak, amelyek szerencsére nem voltak eget rengető sérülések, de sok kihagyással jártak, ami állandóan megtörte a felkészülést. De soha nem adtam fel csupán azért, mert nehéz volt. Néha én is elkeseredtem, és úgy éreztem, elegem van, de mindig arra gondoltam, hogy egy edző soha nem adhatja fel, különben hogyan várhatná el a tanítványától ugyanezt? Zsófi tavaly március körül már elkezdett fogyni, és fokozatosan nyerte vissza a régi formáját, szerintem már az eredeti időpontban, áprilisban, a párizsi Európa-bajnokságban is odarakhattuk volt magunkat, és jó eredményt tudtunk volna elérni.
Az olimpiai kvóta már megvan. Tokióban mire lehet számítani?
Ilyenkor mindig Kokó bá, azaz Kovács István, Berki Krisztián edzőjének a szavai jutnak az eszembe: a legfontosabb a jó kvalifikáció, hogy legyünk ott a döntőben. Én úgy látom, hogy Zsófi esetében erre összetettben és két szeren, ugrásban és felemás korláton is megvan a lehetőség, és ha élünk ezzel, akkor minden más ajándék. Sőt, ha felemás korláton visszanyeri a régi formáját és megcsinálja a gyakorlatát, akkor akár az érem is benne lehet. De ez nagyon nehéz. Zsófi tisztán és szépen tornázik, ezért magas a kiviteli pontszáma, a nehézséget kell feltornázni. Éremről mi is szoktunk beszélni magunk között, mert ugyan nem akarom, hogy stresszeljen emiatt, de igenis beszélni kell a lehetőségekről. Mutassuk meg, hogy nem csak európai szinten, hanem világszinten is az elitbe tartozunk, és ha beletesz apait-anyait, sikerülhet. Rajta fog múlni, de én mindig ott fogok állni mellette.
(MET / Vincze Szabolcs)
