Úgy áldozták be Szalai Tamást, akár egy rossz parasztot a sakktáblán!

A magyar kajak-kenusport immár több olimpia óta rendre a legelsők közé tartozik eredményesség dolgában. Az egyik oldalon van a kivételes eredménysor, a másikon pedig a szinte minden évben felszínre kerülő, robbanásveszélyes helyzetek sora. Most éppen a férfi kajak kettesek és négyesek esete adja a pluszfeszültséget.

Történt ugyanis, hogy a Kammerer Zoltán-Szalai Tamás egység a K-2 1000 méteres vetélkedések során ez évben MINDENT megnyert. Előbb a válogatókon diadalmaskodott, majd Bakuban, az Európai Játékokon sem talált legyőzőre ezen az olimpiai távon a Kammerer-Szalai duó.

Erre mi következett? A szövetség illetékesei úgy döntöttek, hogy a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán – aki mindkét hajóban az első ülésben foglalt helyet – nem indulhat mindkét versenyszámban, holott ezt a világbajnokság időrendje egyértelműen lehetővé tenné.  A négyesek és a kettesek futamai között ugyanis négy óra időkülönbség van, ami bőven elég lenne ahhoz, hogy Kammerer teljesen regenerálódva vágjon neki a második versenyszámnak.

Nem is az időkülönbséggel van itt baj, hanem a „kvótavadászattal”. A döntnökök ugyanis a minél több olimpiai kvóta reményében úgy rendelkeztek, hogy a Kammerer-Szalai páros ezt a szezont Bakival befejezte. Arról pedig a júliusi válogató dönt majd, hogy ki lesz az a két legény, akik a Vb-n K-2 ezer méteren rajthoz állhatnak majd.

Legjobb tudomásom szerint amennyiben „Kamera” és párja, Szalai „Béka” maximum egy kvótát szerezhetett volna Szalai révén. Mivel a biztosra vett kvótát majdan megszerző négyesben is benne ülő Kammerer akár nyerne is a páros, nem kaphatna még két kvótát, hanem csak egyet, mivel Kammerer már benne ül a négyesben. A „tánc” tehát a reménybeli plusz egy kvótáért megy. Fábiánné Rozsnyói Katalin fiai tehát hiába nyertek meg mindent számaikban, mégsem bizonyíthatnak. A két baki győztes egység nagy valószínűséggel szerezne öt kvótát, a szövetség szakmai vezetése – Csabai Edvin és Storcz Botond – viszont a hat kvóta reményében száműzte a hazai riválisokat meggyőző fölénnyel legyőző párost, akik helyét majd válogatózással akarja bepótolni.

A kérdés matematikai része az, vajon a Kammerer-Szalai kettesnél mindenképpen gyengébb világbajnoki részvevő egység biztosan szállítja-e majd a hőn óhajtott két kvótát? Ez vagy sikerül, vagy nem. Legyünk optimisták, meglesz a két kvóta.

Az eset erkölcsi vonzatait a majdani világbajnoki eredménytől függetlenül viszont nem lehet „csak úgy” az asztal alá söpörni. A mérleg másik serpenyőjében ugyanis mindenképpen ott van egy szó szerint kifosztott versenyző, Szalai Tamás. Az a Szalai, aki tavaly ősztől önként távozott korábbi klubjából és kérte felvételét a Fábiánné-féle versenyistállóba. Az a Szalai, aki a Vasasban eltöltött hónapok során elvégzett munkájával kiérdemelte a párosbeli indulás lehetőségét, amit párjával, Kammererrel maximálisan ki is használt, hiszen mindent megnyert.

Nos, ezt a Szalait tették most „mirelitre” a nagy hatalmasságú vezetők úgy, hogy közölték vele: ő is benne van a válogatott keretben. Korábban visszavonulás előtt álló öreg harcosokat szoktak mintegy levezetésként „megutaztatni” még egy világversenyre, Szalai azonban kora és eddigi eredményei alapján még versenyzői pályafutása felszálló ágában van, illetve lenne, ha engednék, hogy a minden vitát kizáróan, eddigi eredményei alapján elindulhasson a világbajnokságon.

Mi lesz most a kitűnő formára felfutott Szalai Tamással? Ha nem talál számára megfelelő partnert, akivel elindulhat a válogatón, akkor számára máris befejeződött a szezon. De ha sikerül is összeülnie valakivel és netán meg is nyernék a válogatót, ezt a törést senki nem tudja kitörölni belőle.

Felvetődik a kérdés: miért nem álltak ki mellette versenyzőtársai testületileg, elsősorban persze Kammerer Zoltán? Elvégre a Vb-programja ismeretében kezdettől tudták, hogy az időrend alapján a legkisebb teljesítménycsökkenéssel sem kellene számolni. Világosan emlékszem a 2008-as, pekingi olimpián Kovács Katalinnak még félórája sem volt a K-1 ötszázas döntő és az utána húsz perc múlva kezdődő páros finálé között. S ha Kovács az utolsó húsz méteren nem esik vissza a  negyedik helyre, hanem marad harmadik és el kell mennie eredményhirdetésre, akkor fel sem ért volna aK-2 500-as döntő rajtjához, amit végül Janics Natasával meg is nyertek…

A Szalairól olvasott írás alapján semmi kétség: a hibátlan sorozat részese lelkileg ugyancsak padlót fogott. Egy másik cikk arról tanúskodik, hogy Kammerert senki meg nem kérdezte: van-e bármilyen véleménye a kvótavadászatról és annak várható következményeiről? „Ahelyett, hogy a felkészülésünkkel foglalkoznánk, most indulatokat élünk meg” – mondja többek között Kammerer a csütörtöki nyilatkozatában.

Indulatok tehát vannak és máról holnapra nem is biztos, hogy elcsendesednek. Mindez azért, mert a Csabai-Storcz kettős a valószínű öt helyett a jóval bizonytalanabb hat kvótát akarja megszereztetni a versenyzőkkel. Ráadásul a jogos induló, Kammerer-Szalai egységnél mindenképpen gyengébb párostól várják majd a sikert. Szalait pedig egyszerűen beáldozták – akár egy rossz parasztot a sakktáblán! – a „kajakos-matek” oltárán…