Ugyan miért cserélnek klubot az élversenyzők?

Cseh László, Bernek Péter, Kapás Boglárka. Három márkás név az úszósportból, s mindhárman közös nevezőn vannak. Klubot cseréltek az utóbbi egy évben.

Bevallom, mindhárom esettel kapcsolatosan vannak némi fenntartásaim. Azt még csak el tudom fogadni, hogy Cseh László ráunt Turi Gyuri bácsira, hiszen ennek a kapcsolatnak már korábban is voltak apró törésvonalai.

Ám hogy Cseh Lacinak a Kőbánya SE-ből is el kellett egyidejűleg mennie, ez már „kérdőjeles”. Nem vagyok biztos benne, ha Laci azt mondja: kérem, én Plagányi Zsolttal szeretnék a továbbiakban edzeni, de maradhatok-e ettől még itt, a Kőbánya SE-ben, nem biztos, hogy elutasító választ kap. Nem, ő inkább keresgélt egy ideig, amíg új befogadóra lelt az egriek személyében.

Bernek Péter ugyancsak a Kőbánya SE-ből ”menekült”, és éppen a BVSC-ben kötött ki, ahonnan most Kapás Boglárka távozik. „Természetesen” Boginak is új impulzusokra van-lenne szüksége és ezért a lila-fehéreket választja, ahol Gyurtáék társaságában, az ő edzőikkel készülhet, immár múlt időben, hiszen kedden már váltott is.

Kapás Bogi egy nagyon kedves valaki, aki immár 22 éves és maga dönthet a sorsáról. Ez rendben is lenne, csak valahogy még sincs egészen rendben…Tőle ugyanis az elmúlt hónapokig csak szépet és jót hallottunk klubjáról, a BVSC-ről és főleg 13 éven át volt edzőjéről, Nagy Péterről. Ráadásul a BVSC-ben a felújítások óta sokkal jobbak a körülmények, mint előtte, így kétszeresen érthetetlen, ugyan mitől vált elkerülhetetlenné éppen most ez a környezetváltozás?

Ha kicsit visszagondolunk a korábbi történésekre, számos, még sokkal nagyobb kérdőjeleket támasztó eseteknek is szem- és fültanúi lehettünk. Talán nem mindenki emlékszik már arra, amikor Kovács Katalin olimpiai bajnok kajakozónknak 2008 tavaszán meglehetős hirtelen „mehetnékje” támadt Fábiánné Rozsnyói Katalin csapatából, miután addigi pályafutása minden sikerét az edzőnő irányításával érte el. Ám a népszerű Kati közérzete napokon belül annyira megromlott, hogy kénytelen volt mindent és mindenkit hátrahagyni és Szolnokról Szegedre „dobbantani”.

Természetesen Szegeden nem csak a jobb levegőtől, vagy a vendégváró keksztől lett jobb bajnoknőnk közérzete, hanem talán mástól is. Miként két társnőjének, Kozák Danutának és Szabó Gabriellának is szinte azonnal hasonló gondjai támadtak és néhány nappal később ők is kitörtek a karámból és meg sem álltak – milyen érdekes a véletlenek összejátszása? – Szegedig…

Az is érdekes, hogy ezek a változtatási kényszerek általában az olimpiák előtti időszakokban hatalmasodnak el a monotóniától meggyötört, szegény élversenyzőinken. Jelen esetben is köztudott, hogy egy magas olimpiai helyezésre is esélyes sportoló klubcsere előtt áll. Az indokok között egyáltalán nincs felemlítve, de a híradók szerint úgy másfélmillió körül van az illető havi értéke. Magyarán, a csere nagyságrendileg csak ilyen, bankgaranciákkal alátámasztott havi illetmény mellett jöhet létre. Egyébként nem tudnak javítani az élsportoló közérzetén a segítő szándékú sportvezetők.

A pénz egyre növekvő hatalma, szerepe az életünkben, letagadhatatlan tény. Aki nem eléggé rámenős és nem tartja folyamatosan a tűzben a vasat, azt hovatovább hülyének nézik, akivel mindent meg lehet csinálni. A nagy többség viszont nyomul, ezerrel ostromolja az aktuális klubvezetőjét, támogatóját. Mivel arra halvány remény sincs, hogy ez az erőltetett pénzvadászat akár csak kicsit is alábbhagyna, így legalább az lenne jó, ha nem monotóniáról, fásultságról és egyéb mellégurításokról lenne szó, hanem mindenki nevén nevezné a gyereket.

Azt, hogy ki, amennyiért cserél klubot vagy éppen hazát, vallja be! Elvégre úgyis tudja mindenki, hogy az ilyenkor hátulról előrántott, nem ritkán akár még könnyfakasztó indokok is csak a hátteret adják. Ezek a díszletek meg a jelmezek. Beszéljünk hát arról, hogy X vagy Y azért cserél klubot, mert több lesz a pénze.

Amiből egyébként is tudjuk, hogy sohasem elég…