Ungvári Miklós újra a tatamin

A nyári, budapesti világbajnokságra készül, amelyen érmet is szerezhet. Ennyi információ alapján a legtöbben bizonyára valamelyik úszónkra gondolnának, csakhogy augusztus végén a judo-vb is kezdetét veszi fővárosunkban.

Az eseményre a lassan veteránnak számító, a folytatásról januárban határozó Ungvári Miklós is készül.

A judósnak tavaly nyáron minden napja az olimpiai éremszerzés álmával telt, ő lehetett volna a sportágban az első, aki két ötkarikás játékokon is dobogóra áll. „Amikor a riói versenynapom reggelén felkeltem, úgy éreztem, be fogok döntőzni, lehet, hogy ezért is éltem meg csalódásként az ötödik helyet. Az álom szertefoszlott, s nem volt a kezemben egy kézzelfogható tárgy, egy érem, amely a befektetett munka gyümölcsét mutatta volna. Utána hónapokig nem tudtam újra odaállni a tatamira, sokáig gondolkodtam, folytassam-e.”

Volt min töprengenie, már csak azért is, mert olimpiai ezüstérmesünk már harminchat éves. „Semmiképpen nem akartam azt, hogy kihúzzam, mint egy rossz fogat, úgy voltam vele, ha valamikor már teher lesz a judo, akkor befejezem. Ősszel három hónapig csak úgy edzegettem, futogattam, de az nem ugyanaz, mint amikor az ember derékig beletérdel a munkába, nap mint nap ott van a tatamin, s üti-vágja magát.

Januárban azt mondtam, adok három hetet magamnak, és ha úgy látom, nem sikerül visszajönnöm közel abba a formába, amelyben az olimpia előtt voltam, akkor végleg abbahagyom. De hála Istennek, biztató jelzések jöttek, s úgy voltam vele, hogy nekiugrok. Persze néha kicsit fáj, nem olyan könnyű, mint húsz évvel ezelőtt, de a hazai rendezésű vb tényleg motivál.”

Családtagjainak, barátainak a támogatása is számított: „»Mikikém, gyerünk előre a következő olimpiáig!« – biztattak. Mondom »Állj, annyira azért ne szaladjunk előre!« Jelezték, hogy örülnének, ha látnának a hazai rendezésű vébén, meg akár még később is, s ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy ha ennyien szeretnék, hogy ott legyek, akkor miért ne” – avat be Ungvári Miklós. Konkrétan is rákérdeztünk, hogy esetleg a 2020-as olimpiáig tervez-e. „Ha megmaradok ebben az egészségi állapotban, akkor lehet, hogy nem zárkózom el 2020-tól sem, egy hazai világbajnokságon való jó szereplés nagy lökést adhatna ahhoz, hogy még tovább folytassam.

Tokió fantasztikus dolog lenne, rekordnak számítana a sportágban az öt olimpiai részvétel,
néha elgondolkodom ezen a kérdésen, de még nagyon messze van.”

„A jukó már vazari, két vazari után folytatódik a mérkőzés, és csak ippon után van vége, s ha van egy intése az ellenfélnek, és lejár az idő, akkor is megy tovább a küzdelem aranypontért – vázolta az új olimpiai ciklusra bevezetett módosításokat Ungvári Miklós. – Elég gyorsan eljuthat egy mérkőzés a leléptetésig, aktívabban kell kezdeni, nincs idő arra, hogy puhatolózzunk, rögtön neki kell ugrani az ellenfélnek, mert a bírók néhány másodperc után büntetnek egy sidóval. Első körben nem úgy láttam, hogy jobb irányba ment el a sportág, de nem tudok tapasztalatból beszélni, mert még nem versenyeztem az új szabályokkal. Az biztos, hogy eleinte a bíró fejével is kell majd gondolkodnom.”

Forrás: judoinfo.hu