Vajda Attila triatlonban is bizonyít
Vajda Attila Douchev-Janics Natasa távozásával 2012 szeptemberétől szegedi klubjának abszolút első emberévé lépett elő. Mennyiben sikerült ez az időszak? Erre kerestük a választ a Tajvanról rövid szabadságra hazatért kenus olimpiai bajnokkal.
Először pekingi győzelméről váltottunk néhány szót, majd arról, hogy Peking után miért nem szerzett újabb érmet Londonban?
— Peking előtt már konkrét esélyesnek számítottam. Már 2007-ben minden versenyt megnyertem: Világkupát, Európa- és világbajnokságot egyaránt. A kínai fővárosban a körülmények is ideálisak voltak, a rendezők lesték a kívánságainkat. Az MTV kérésére előzőleg én is leadtam lezárt borítékban a jóslatomat, amelyet a befutót követően meg is mutattak a nézőknek. Az első és a harmadik helyezettet egyaránt eltaláltam, csak a másodiknál tévedtem.
— A londoni viszonyokkal kevésbé volt elégedett.
— Ha egy „nevesincs” Európa-bajnokságra ki tudunk utazni öt nappal előbb, akkor egy olimpiára miért kellett az utolsó percben megérkezni? Ráadásul a szállodában és a versenyek helyszínén is hiányoztak a megszokott kondigépek. Márpedig nekem a bemelegítésem két óráig tart ezeknek a gépeknek az intenzív használatával. Ott viszont szükségből egy fára akasztott karbonrúdon húzódzkodtam. Itthon kitűnő időket mentem, s jóval előbb végezhettem volna az elért hatodik helynél. Ki merem jelenteni: benne volt a karjaimban a győzelemhez szükséges munka.
— 2012 után továbbra is optimistán nézett a jövőbe?
— Már London előtt eldöntöttem, hogy még négy évig a nemzetközi élmezőnyben kívánok szerepelni. Klubomtól és az olimpiai bizottságtól egyaránt komoly támogatást kaptam A hivatalos egészségügyi háttérrel már sokkal kevésbé voltam kibékülve. Ezért életre hívtam egy saját orvosi csapatot. 2014-ig minden jól ment, ekkor egy Eb-2. és egy-egy vb 2. és 3. helyeket követően edzőm, Szécsi Viktor ismét eltávolodott. A kvótaszerzést követően, tüdőgyulladás után, a 2. válogatót kitűnő idővel nyertem, de a 3 nappal később rám kényszerített szétlövésig nem tudtam regenerálódni. Ha legalább egy hetet kapok a szétlövésig, megnyerem és Athén után Rióból is elhozok egy bronzérmet.
— Sosem gondolt arra, hogy elköltözzön Szegedről?
— Engem minden ide köt, itt tervezem az életemet. Van egy szép lakásom, de vettem egy tanyát és ott építkezem, az lesz az igazi. Kinn a természetben, távol a város zajától.
— Rióról lemaradván lazára vett szezonnal befejezte. 2016 novemberétől Tajvanon edzőként ugyancsak nehéz dolga van.
— Harminc emberrel dolgozom, kajakosok, kenusok együtt. Előbb-utóbb máshol folytatom. Van egy emberem, aki kijuthatna akár Tokióba is, de az ottaniakra jellemző, hogy például engem nem neveztek a racicei világbajnokságra.
— Így viszont legalább néhány napot itthon tölthetett.
— Ennek a legjobban a hatéves kisfiam örült. Én pedig néhány hónapos felkészülést követően elindultam az olimpiai távú triatlon Ob-n, ahol korosztályom 93 indulója között 18. lettem.
(jochapress / Jocha Károly)
