Valóban nemzeti kincs Határ Bernadett?

Olvasom az egyik legutóbbi bajnoki mérkőzés eredményét és a hozzájuk csatlakozó edzői nyilatkozatokat. Sopron Basket – PEAC Pécs 89-37. Roberto Iniguez (Sopron): …”mindenki pályára kerülhetett …”. Gabriel Carrasco (PEAC-Pécs):… „sok a fiatal, rövid a kispad…”

Határ Bernadett

Igazat mondott a Sopron spanyol edzője, mindenki pályára kerülhetett. A 208 cm magas, 23 éves Határ Bernadett is. Tizenhárom (13) perc erejéig, ami a játszott perceket tekintve a csapaton belül a 11. helyre volt elegendő.

A tények ismertetése után nézzük a következményeket. Feladatokat is ró ránk, magyar edzőkre, a mára kialakult helyzet.

A magyar női és férfi NB I-es csapatok felénél külföldi edzőt találunk. Minden csapat igyekszik maximálisan kihasználni a szabályok által engedélyezett idegen-játékos létszámot. Egyszer találomra összeszámoltam egy fordulóban, ki hány percet játszott. Szomorú képet kaptam. A légiósok 124-138 percet kaptak a 200 percből, a maradék perceket meg eloszthatták heten-nyolcan a többiek. Így nem lehet fejlődni. Játszani, égni kell, hibázni kell és javítani.

Minden tiszteletem a kiváló, felkészült külföldi edzőké. Tőlük nem várható az, hogy a jövőért dolgozzanak. Egy-két éves szerződésük arra szorítja őket, hogy azonnali eredményt hozzanak. A klubvezetők is villámgyors sikereket kívánnak. (Ezt magam is tapasztaltam, de nem is vállaltam el az illető csapatot.)

Meggyőződésem szerint minden magyar edzőnek kötelessége a nemzeti válogatott segítése. Hogyan valósítható ez meg?

1. Pedagógiai, pszichológiai támogatással. Bizony sok beszélgetésbe telik a fiatal játékossal, amíg tudatosítjuk nála, hogy milyen jövő előtt áll és ehhez neki mit kell(ene) tennie.
2. Egyéni edzéssel (Individual practice) – a technika oktatását a legapróbb részletekig, rendkívül pontosan, valamint a játékos egyéni lehetőségeit maximálisan figyelembe véve. Az efféle együttműködés egyben a pedagógiai  – pszichológiai támogatás része is lehet.
3. Szerepeltetés – fokozatosan, mindig figyelembe véve a játékos fejlődését, állapotát, lépcsőfokonként haladva előre, igyekezve sikerélményt biztosítani a fiatal tehetségnek.

Ugye ezeknek a követelményeknek egy külföldi edző képtelen megfelelni? Tehát magyar edzők kellenének!

Felvetem tehát az edzőképzés felelősségét. Sem a tanárképzésben, sem az edzőképzésben hosszú évek, sőt talán évtizedek óta nincs meg az a koncepció, ami biztosítaná a képzett, tehetséges edzők felnevelését. Ennek ellenére tűnnek fel autodidakta őstehetségek, de ők kevesen vannak a szerencsére rengeteg, tehetséges magyar lány és fiú csúcsra juttatásához.

Most pedig térjünk vissza Határ Bernadetthez. Magasságát, korát, ügyességét ismerve, nemzeti értékként kellene őt kezelnünk. Visszatekintve korábbi válogatott csapatainkra, Kiss Lenke és Németh Ági centereinknek óriási szerepe volt sikereinkben. Határ Bernadett sokkal magasabb említett elődeinél, de még képzetlen. Ebben nem ő a hibás. Az ő esete kirívó példája tehetségeink elpazarlásának!

Bevallom, írásom nem egyetlen indítéka az, hogy Határ Bernadettel egy napon születtem. Csupán néhány évtizeddel korábban…

(ifj. Gyímesi János

magyar irodalom tanár, kosárlabda-mesteredző)