Varga János, a birkózás Ramszesze (2. rész)
Fotók: JochaPress.hu
A magyar birkózás egyik kiemelkedő egyéniségéról, az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok Varga Jánosról megjelent írás folytatása következik.
— Az 1968-as mexikóvárosi olimpia aztán visszaadta a bukaresti hiányzó első helyet…
— Megint Baciu volt az, akivel az első helyért meg kellett ütközni. A románok könyörögtek, ne verjem meg nagyon. Nekem elég volt egy pontozásos vereség is, de végül döntetlen lett a vége, s azzal Baciunak jutott az olimpiai második helyezés. Nekem pedig a csodálatos élmény, elvégre soha olyan jól nem ment a birkózás, mint akkor.
Gurics György feleségével, a világbajnok kézilabdázónő, Pásztor Erzsébettel
— Számtalan kiváló edzővel dolgozhatott együtt. Kiket emelne ki közülük?
—Polyák Imrétől rengeteget ellestem, értelemszerűen a válogatott szövetségi kapitánya, Gurics György is hozzáértő volt, Kárpáti Karcsi bácsitól szintén rengeteget tanultam, és a Honvédban elsősorban szabadfogású technikák dolgában Tóth Gyula számított kiválónak.
— Mikor döntötte el, hogy inkább kötöttfogásban igyekszik nemzetközi babérokat gyűjteni?
— Erre konkrét időponttal nem tudok válaszolni, de mivel szabadfogásban kézzel nyúltam be lábra, és emiatt a vállam tehertételnek volt kitéve, rákényszerültem arra, hogy kötöttfogású legyek. A két fogásnem egy idő után nem ment együtt, mert más felkészülést igényelt. Az már túl sok volt nekem.
— Szabadfogású fellépései közül melyik maradt meg igazán az emlékeiben?
— Az 1961-es jokohamai, amikor az iráni Saifpour ellen öldöklő harcban, csak egy ponttal maradtam alul.
— Amint egykor Baciu ellen, úgy az 1972-es müncheni olimpián a nyugatnémet Veillel szemben sem adtak esélyt Önnek a bírók.
— Pedig simán vezettem ellene, a 8:35. percben mégis leléptettek, holott semmiféle támadó szándék nem volt felfedezhető a birkózásában. Így nekem csak a negyedik hely jutott.
— Ez közrejátszott a visszavonulásában?
— Inkább az, hogy az évek elszálltak, 34 évesen ezért 1973-ban már az edzői pálya felé fordultam. A Bp. Honvédban a kötöttfogású szakág tartozott hozzám, ugyanakkor a felnőtt és junior válogatottnál is munkát kaptam.
— A Honvéd-reménységek közül kiemelendő Sipos Árpád és Faragó József neve.
— Mindkettőre büszke vagyok, mindketten szorgalmasan készültek, és a későbbiek során Eb-aranyérmet szereztek a felnőttek között.
— De említhető Bódi Jenő (képünkön) is, akinek Ön szintén sokat segített edzőként.
— Látja, ő aztán talpig gerinces fiatalember volt, ezért becsültem, és később ő is Európa-bajnoki aranyérmet harcolt ki felnőttként.
— Szakedző, mesteredző, számtalan kitüntetés is jelzi, hogy elismerték Varga Ramszesz munkásságát.
— Igen, Abony például díszpolgárának választott, és 2016-ban bekerültem a sportág Halhatatlanjai Csarnokába.
2006-ban, Melbourne-ben. Balról: Marosi József, Galántai Bálint és Polyák Imre
— Közbevetőleg: kitől kapta a Ramszesz becenevet?
— Ilyen adományozásra egy embernek volt „joga”: Polyák Imrének. Ahogy egy újonc megjelent a válogatott keretnél, Imre döntött. De hogy miért lettem Ramszesz, azt máig nem tudom. Viszont sok birkózó valódi családi nevét nem tudta Polyák Imre.
— Gondolom, Ön jóban volt Kozma Istvánnal is.
— Ez így igaz. Mivel Kozma „Kannibál” valamivel fiatalabb volt nálam, egyszer beszóltam neki, hogy adja meg a kellő tiszteletet. Tréfásan rám pirított, hogy vigyázz ember, mert eltaposlak, mint egy bogarat.
Feleségének, Gabriellának sokat köszönhet
— A sok elismerés közül hiányzik a magyarországi Nemzet Sportolója kitüntető elismerés.
— Nos, a nemzetközi birkózás megadta a módját, és remélem, saját hazám is megtisztel majd az említett címmel, amire nagyon büszke lennék. S tudja, büszke vagyok a két unokámra. A húszéves Lucika orvosnak tanul, húga, Kamilla építésznek készül. Boldoggá tett a pályafutásom, és ebben óriási részt vállalt feleségem, Gabika, aki 36 éve társam. Nála jobban senki sem készíti a húslevest, a pörköltje csodálatos, az egyedi módon készített csirke szárnyról nem is beszélve.
(Szabó Sándor – vége)
