Vári Attila is medencébe száll a Honvéd vízilabda gáláján
A triplán jubiláló Vári Attila ma is büszke arra, hogy a vízilabdázás Real Madridjában játszhatott.
Tudásának, megbízhatóságának és persze 201 centiméteres magasságának is köszönhetően másfél évtizeden át a magyar vízilabdasport kimagasló egyéniségének számított Vári Attila, akit a 2014-es esztendő a kereken 30, 20 és 10 éve történt eseményekre egyaránt emlékeztet.
„Harminc éve annak, hogy a Központi Sportiskolában ismerkedni kezdtem az öttusa alapelemeivel, amelyek közül a futással sehogy sem tudtam összebarátkozni. Második kísérletként a vízilabdával próbálkoztam, és Windisch Ferencnek, valamint Pék Gyulának, a nevelőedzőimnek köszönhető, hogy itt aztán le is horgonyoztam. Húsz évvel ezelőtt junior válogatottként már Európa-bajnok csapatban szerepeltem, aztán jöttek a még nagyobb sikerek: két olimpiai aranyéremmel, világ- és Európa bajnoki első helyezéssel. Furcsa, de 2000-ben előbb lettem olimpiai győztes, mint országos bajnok a Domino BHSE színeiben, amiből kicsit merészen azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy idehaza olykor nehezebb volt feljutni a csúcsra vagy bekerülni a válogatottba, mint egy nagy nemzetközi torna végén az örömtánc pillanataihoz elérkezni” – nyilatkozta a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának Vári Attila, akit játékostársai mindig csak úgy emlegettek: a „Doki”.
Ahogy régen mondták, a szerelést 2011-ben adta le. Nyolc évig a Vasast szolgálta, aztán újabb hét esztendőn át a nevét többször is megváltoztató Honvédhez igazolt. Focista hasonlattal élve ez akkoriban felért a Fradi elhagyásával – az Újpest kedvéért…
„Olyan csapatba kerültem, amely a csúcséveiben a vízilabda Real Madridjának számított. Minden együtt volt a legnagyobb sikerek megcélzásához, jobbnál jobb játékosok és a névadó szponzorunknak köszönhetően a sziklaszilárd háttér. Nem hiszem, hogy a Westel 900, majd a helyébe lépő T-Mobile nélkül könnyedén megtehettük volna, hogy csak a felkészüléssel és a játékkal foglalkozunk. És mindehhez volt egy kiváló mesterünk, ˝Mesti˝, igazi nevén Kovács István, akinek személy szerint is nagyon sokat köszönhetek. Nemcsak jó szakember volt, hanem ember a szó nemes értelmében, és emellett még jó emberismerő „főnök” is.”
Vári Attilának azonnal csillogni kezd a szeme és még a hangja is megváltozik, amikor a harmadik jubileum, a 2004-ben történtek felelevenítéséhez érkezik.
„Abban az évben a pakliból csak nyerő lapokat tudtunk kihúzni. A válogatottal, amelynek dr. Kemény Dénes volt a „hadvezére”, megnyertük az olimpiát és a Világligát, a Dominóval pedig az Euroligát, az Európai Szuperkupát és hozzá a magyar bajnokságot is. Utólag is nagyon büszke vagyok arra, hogy klubunkban Kovács István engem kért fel csapatkapitánynak. Nekem kellett a játékosok érdekeit képviselnem, a meccseken pedig elhitetni a játékvezetőkkel, hogy természetesen ˝mindig˝ nekünk van igazunk.”
December 22-én – Bródy Jánost idézve – újra itt van a nagy csapat, a 2004-es Euroliga-győztesek társasága, akik a kétszeres olimpiai bajnok Gergely István hívásának eleget téve ismét vízbe szállnak és megmérkőznek utódaikkal, a Racionet Honvéd vízilabdázóival.
Vári szerint kapaszkodniuk kell a fiatalabbaknak, de gyorsan hozzáteszi, hogy a karácsony előtti, Kőér utcai mérkőzésnek nem a tétje, hanem az üzenete a fontos.
„Értéket teremtettünk 2004-ben a margitszigeti döntőben, ami ma is példa lehet a magyar játékosok számára. Küzdöttünk, de játszani is tudtunk, és ami még fontos, egymás barátai és segítőtársai voltunk. Örülök, hogy a szervezők a jegybevételt teljes egészében a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthon, Óvoda és Általános Iskola számára fogják felajánlani” – mondta befejezésül Vári Attila, aki a civil életben is kitartott ifjúkori élethivatása mellett, ma a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. vezérigazgatója.
Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter
Fotó: magyarszo.com
